Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)
Magánjog 103 felöl nem határozott, a bontóper befejezése után a felbontott házasságból származó kiskorú gyermekek tartása iránt határozni a gyámhatóságnak, nem pedig a bíróságnak hatáskörébe tartozik. 0. I. G. 906. nov. 27. 34/906. G. XII. 141. |. Habár a szülő, ha erre vagyontalansága és keresetképtelensége miatt reá szorul, leszármazóitól tartást követelhet és ez a tartási kötelezettség valamennyi leszármazót a vagyoni viszonyaikhoz képest ág szerint egyenlően terheli, mégis ha a szülő egyik gyermekénél teljes ellátásban részesül, a másik gyermektől tartást nem követelhet; az pedig, hogy az a gyermek a másikat a szülő teljes ellátása czimén tartozik-e és mennyiben kárpótolni, a testvérek közötti különleges jogviszony keretében bírálandó el, ez iránt a kárpótlás iránt tehát a szülő kereshetőségi joggal nem bir. C. I. G. 906. nov. 29. 416/906. G. XII. 153. 1. Az anya, ha erre vagyonilag képes, nagykorú leányát eltartani köteles, ha ez megfelelő kereset hiányában és vagyontalansága miatt a maga erejéből nem bir megélni és a nagykorú leány gyermekeinek nincs olyan vagyona, amelyből esetleg tartást nyerhet és pedig akkor is, ha a nagykorú leányt a szülői már kiházasitották, az időközben elhalt apjának hagyatékából örökségét megkapta és saját férjétől tartást azért nem igényelhet, mert a házasság az ő hibájából bontatott fel. C. I. G. 906. decz. 29. 559/906. G. XII. 200. 1. Ha a nyomorúságra jutott szülő eltartására köteles leszármazók többen vannak, akkor a tartás pénzbeli egyenértéke Ítélendő meg és abban az esetben, ha a szülő egyik gyermekénél teljes eltartást élvez, a szülő keresetéhez képest a többi gyermek aránylagos részben való hozzájárulásra kötelezendő. C. I. G. 907. máj. 11. 189. G. XII. 383. Örökség haszonélvezete és kiskorú lemenők tartása. C. 902. máj. 21. 1287. Gl. II. 1. 1395. 1. A törvénytelen gyermek jogviszonyai. Ha alperes beismeri ugyan azt, hogy felperes nővel a gyermek születését megelőző 6—10 hónapon belül nemileg közösült, de a gyermeknek tőle való származását tagadja: azért a kérdéses gyermek tartására — mint annak természetes atyja — kötelezendő; a marasztalás indokát ily esetben a bizonyítási eljáráson alapuló atyaság vélelme képezi, nem pedig az, hogy a gyermeknek alperes általi nemzése beigazoltatott. Kir. T. 1885. 21.264. Gr. VII. 247. 1. " A házasságon kivül született gyermekek fogamzási idejének tartamára nézve fennálló vélelem abszolút jellegű, s az mint ilyen ellenbizonyítást nem tűrvén, minden esetben kell, hogy egyenlő időtartamot foglaljon magábaQ, s ebből folyóan a hónapok különböző hosszúsága a fogamzási idő terjedelmére befolyással nem lehet. Ezekhez képest az e tekintetben, a római jogot követő hazai jogunk szempontjából is a vélelmezett 6— 10 hónapi gyermekfogamzási időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje pedig 300 nappal — mindenkor hozzászámítva a nemzés és születés napját is — számítandó. C. 897. febr. 24. I. G. 408/96. Gr. VII. 247. 1. Az a vélelem, hogy a törvénytelen gyermek nemzőjének az tekintendő, aki a gyermek ^,nyjával a gyermek születésétől visszafelé számítva 182 napnál nem kevesebb és 300 napnál nem hosszabb idő alatt nemileg közösült, mindenkor beszámítva a közösülés és a születés napját is, oly kizárólagos jellegű, mely ellenbizonyítást nem tür és ebből kifolyóan sem annak, hogy a terhesség a vélelmezett fogamzási időn belül mely határozott időpontban vette kezdetét, sem pedig annak, hogy a gyermek
