Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

102 Magánjog gővé, e jóváhagyás még az esetben is, ha törvénynél fogva esetleg szükséges nem is volt volna, a felekre nézve a szerződésnél fogva kötelező. Curia 1906. jan. 30. G747/1905. Gr. XIII. 291. 1. A kiskorú, részére ibaleseti kártéritési perben követelt életjáradék annak oly törzsvagyonát képezi, mely felett a kiskorúnak atyja s maga a kiskorú gyámhatósági jóváhagyás nélkül nem rendelkezhetett. Érvénytelen tehát a megítélendő járadék egy hányadának ügyvédi jutalomdijul való kötelezése is gyámhatósági jóváhagyás hiányában. A C VII. polg. t. ált. elvi jelentőségűnek nyilvánított határozat. 1906. máj. 15. 2227/905. Gr. XIII. 291. 1. Ha az atya ingatlanait meghatáL'ozott évi ellenszolgáltatás kikötése mellett a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekeinek birtokába és használatába adta s ezzel gyermekeit az ingatlanokon gyakorlandó gazdálkodást illetően önállósította, mindaddig, mig a közöttük kötött szerződés joghatályos, az ingatlan használatára nézve gyermekei hozzájárulása nélkül mint törvényes képviselő őket is kötelezőleg, jogügyletet kötni nem jogosult. C. I. G. 907. ápr. 16. 120. Gr. XIV. 587. 1. G. XII. 357. 1. Az 1887 :XX. t.-cz. 11. §-a szerint a vagyontalan kiskorú törvényes gyermekeket elsősorban az atya köteles eltartani és nevelni, az 1894:XXXI. t.-cz. 95. §-nak az a rendelkezése pedig, hogy a közös gyermekek tartása és nevelése költségeit mindkét szülő jövedelme arányában köteles fedezni, ha arra a gvermekek vagyonának jövedelme elégtelen, csak a házasság felbontása esetére alkalmazandó. Amikor tehát az alperes a közös kiskorú fiúgyermekeket az akkor már tőle külön élő felperes gondozása alatt hagyta és a tartás tekintetében a többször emiitett Ígéretet tette, ennek érvényességéhez közjegyzői okiratba foglalás szükséges nem volt, mert ezzel az Ígérettel a házastársak nem mint ilyenek egymás közötti vagyoni viszonyaikat szabályozták, hanem az alperes, mint apa a saját gyermeke eltartásának olyan módját és mérvét az anya hozzájárulásával határozta meg, amely módot és mérvet alperes apa a fiúgyermek eltartásának más módon teljesítése által bármikor megszüntethetett. C. 907. márcz. 8. I. G. 743/906. Gr. XIV. 588. 1. G. XII. 301. 1. A gyermekek vagyontalan és munkaképtelen szülőiket eltartani kötelesek, azonban a gyermekek az eltartást elsősorban csak természetben kötelesek adni, annak ellenértékét pedig csak akkor, ha a szülőknek alapos oka van a természetben való eltartást el nem fogadni. C. I. G. 905. jan. 13. 457/904. G. X. 190. 1. A szülő azt a gyermekét és családját, ki megfelelő kereset hiján és vagyontalansága miatt nem bír a maga erejéből megélni, eltartani köteles, mely tartás elsősorban természetben jár. Ha a szülő késznek nyilatkozik az elmegyenge és vagyontalan fiát és unokáját természetben eltartani, azonban a természetbeni tartást mennyével szemben kifejezetten megtagadta, tekintve, hogy a férj arra, hogy nejétől elfogadható ok hiányában külön éljen, nem kötelezhető, a szülő a természetbeni tartás egyenértékében marasztalandó. C. I. G. 905. márcz. 10. 599/904. G. X. 278. 1. A vagyontalan és keresetképtelen szülőt gyermekei elsősorban természetben kötelesek eltartani, az a körülmény pedig, hogy a gyermekek mindegyike a természetben való eltartást felváltva bizonyos időszakban teljesiti, a szülőt nem jogosítja fel arra, hogy a tartásnak készpénzbeli egyenértékét követelhesse gyermekeitől. C. I. G. 906. akt. 11. 247. G. XII. 65. 1. Ha a házassági bontóper bírósága a közös kiskorú gyermekek tartása