Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 96. §. Az eladó igénykeresete. A vevő által rendelkezésre bocsátott árura nézve. C. 1888. jun. 15. 3914. sz. Gl. VII. 501. A fennálló törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály szerint a végrehajtást szenvedett fél hitelezője, az általa lefoglalt tárgyak iránt inditott igényperben logositva van, az igénylővel szemben kifogás utján megtámadni, az igény alapjául szolgáló vételi és átruházási szerződésnek irányában való jogi hatályosságát olyan esetben, a mikor az átruházási jogügylet czélja, a követelésnek kielégítésére szolgáló fedezeti alapnak az elvonása. B. 1901. nov. 22. I. G. 218. Azonos: Bpesti T. 1901. okt. 24. I. G. 177. és Temesvári T. 1901. szept. 27. G. 74. sz. h., mely utóbbi hangsúlyozza, hogy a károsodás csak ugy állhat elő, ha az ügyletet megtámadó hitelezőnek követelése a megtámadott ügyletnek létesítésekor már fennállott ós ugyanakkor a végrehajtást szenvedő vagyonában fedezet nem találtatik s hogy nem a végrehajtást szenvedő, hanem harmadik személyivel kötött jogügylet megtámadásánál a hitelezők kijátszására irányuló szándék, illetve rosszhiszeműség mind a két félnél megkivántatik, ami az igénylővel szerződő félnél mindenesetre fenforoghat akkor, ha a kérdéses tárgyakat birói árverésen a végrehajtást szenvedő pénzén és nem a maga részére vásárolta meg. Gl. VII. 503. A végrehajtást szenvedő hitelezője az általa lefoglalt tárgyak iránt inditott igényperben az állandó birói gyakorlat szerint jogosítva van az igénylővel szemben kifogás utján megtámadni az igény alapjául szolgáló átruházási szerződésnek irányában való joghatályosságát oly esetben, ha mint a jelen esetben, a felebbezési biróság Ítéletének tényállásában meg van állapítva, hogy a hitelezőnek követelése az ajándékozást megelőző időből származik és az átruházási jogügylet megkötése következtében a követelésnek kielégítésére szolgáló fedezeti alap elvonásával károsodik és pedig annál is inkább, mivel felperes nem is állította, hogy végrehajtást szenvedő a követelés fedezésére ízolgálható más vagyonnal is birna. C. 1897. nov. 3. I. G. 275. Gl. VII. 504. Igaz ugyan, hogy igényperben az alperesként perbevont végrehajtató az igénylő felperes részéről igénye alapjául kijelölt jogügyletek vele szemben való hatályát megtámadhatja azon az alapon is, hogy az a jogügylet színleges; azonban erre nézve az alkalmas tények iránt a bizonyítási kötelezettség az alperesként perbevont vegrehajtatót terheli. C. 1903. márcz. 31. I. G. 619/902, Azonos: Bpesti T. 1901. jan. 13. I. G. 272/900. sz. h. Gl. VII. 505. Jogszabály az, hogy ha az igénylő igényét nem a vhajtást szenvedettel hanem harmadik személylyel kötött jogügyletre alapítja, a hitelezők kijátszására irányuló szándékról csak akkor lehet szó, tia eme harmadik személy az ingókat rosszhiszeműen vagy csak színleg szerezte meg s igénylő annak tudatában szerezte meg az ingókat. C. 1899. máj. 5. I. G. 61. Azonos: Curia 1897. máj. 5. I. G. 75 sz. h. Gl. VII. 506. A bizonyítási teher a hitelező megtámadási jogának érvényesítése esetén. C. 1899. jun. 26. I. G. 202. Gl. VII. 507. Árverésen megvett, de végrehajtást szenvedőnél hagyott ingók iránti igénykereset. C. j 897. márcz. 2. I. G. 429/96. sz. Azonos: Curia 1898. ápr. 27. I. G. 54. és 1898. nov. 18. I. G. 331. sz. h. — A Curia 1898. márcz. 4. I. G. 491/97. sz. a. azt is kim mdta, hogy az árverés tárgyát tevő ingók felperes által megszerzett tulajdonjogának hatályát az alperes nem támad-