Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 9G. §. 77 vele szerződő és családi összeköttetésben levő fél mi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy a végrehajtást szenvedőnek a hitelezők ki• játszására irányuló szándékáról nem birt itudomással, és hogy a végrehajtást szenvedőnek kielégítésül szolgálható egyéb vagyona is volt, az a végrehajtató hitelezővel szemben jogi hatálylyal nem bir. — A C. 1895. ápr. 19. 4184. sz. a. pedig ugy nyilatkozott, hogy rokonok (vő és anyós) közt ingó vagyon átruházása felett kötötit oly szerződés, melynek tartalmánál fogva az eladott tárgy továbbra is az eladó birlalásában meghagyatik, bármily jogczim alat|t történjék is az, harmadik jóhiszemű hitelezővel szemben joghatálylyal nem birhat. Azonos határozatok: Kassai T. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a közeli rokonok között létezett oly átruházási jogügyleteknél, melyek által a hitelező elől a bielégitési alap elvonatik, az a vélelem áll fenn, hogy a szerző fél az adósnak kijátszási szándékáról tudomással birt. Ugyanigy Bpesti T. 1901. nov. 22. I. G. 218. Nagyváradi T. 1898. jul. 14. G. 43. és Pozsonyi T. 1898. okt 10. G. 55. sz. a. — Ellenkezően Győri T. 1900. szept. 13. II. G. 36. sz. a. kimondván, hogy oly jogszabály, hogy ilyen vagyonátruházások már önmagukban véve szinleltetnek vagy a hitelezők kijátszására irányulóknak tekintessenek, a birói gyakorlat által érvényre nem jutott, és oly szerződés, mely valóságos visszteher mellett köttetik, aljándlékozási \szerződésnek nem tekinthető s oly vételi ügyletet, melynél a vételár valósággal lefizettetik, ha mindjárt az eladófél az eladás idejében másnak tartozik is, a hitelező megkárosítására irányulónak tekinteni nem lehet, amennyiben oly szabály nincsen, amely bármely venni szándékozó felet a vételtől eltiltaná az esetre, ha tudja, hogy az eladónak harmadik személyekkel szemben tartozásai vannak. Gl. VII. 496. Az az elv, hogy a közel rokonok között azokra a jogügyletekre nézve, melyek által a végrehajtás alól a kielégitési alap elvonatik, az a vélelem áll fenn, hogy a szerző fél a végrehajtást szenvedő kijátszási szándékáról tudomással birt és hogy ennélfogva az ily szerződés a jóhiszemű hitelezők irányában joghatálylyal nem bir, a nyilvános árveréseken történt eladásokra nem alkalmazható. Sz. 1896. nov. 3. G. 145. — V. ö. alább a hitelező megtámadási jogára vonatkozólag közölt joggyakorlatot; továbbá az 508. sz. jogeset után közölt 3. jegyzetben foglaltakat. Gl. VII. 497. Abban az esetben, midőn valamely haszonbérben levő ingatlanra ennek tulajdonosa ellen végrehajtás vezettetik, a termést képező haszonbér összege szolgálván a végrehajtás foglalás alapjául: a haszonbérlő saját vetőmagjával és költségen bevetett földek termésére az ő, mint jogszerű haszonélvezőnek igénye megállapitandó. C. 1879. szept. 29. 8983. sz. Gl. VII. 498. A felesnél lefoglalt termésre a tulajdonosnak tulajdoni igényper meginditására csupán a felességi viszonynál fogva joga nincs. C. Dt. r. f. XX. 48. Gl. VII. 499. C. 1896. febr. 18. I. G. 143/95. A Curia 1903. február 19. I. G. 540/902. sz. a. kimondta : Nem létezik olyan tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat, hogy a végrehajtás küszöbén történt engedményezés mindig a hitelezők kijátszására irányultnak tekintendő,, vagy hogy a jövőben lejárandó, illetőleg esedékessé váló jövedelem engedményezése olyan időben, a mikor egy másik hitelező követelése már fennáll, mindig a kijátszás színezetét viseli magán. Gl. VII. 500.