Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

'6 Végrehajtási . házasitási ingók kiegészítőinek tekintendők, melyek a férj adósságainak fedezetéül vagy kielégitéseiil nem szolgálhatnak. C. 1900. nov. 17. I. G. 419. Gl. VII. 486. A kereskedést vagy ipart üzö feleség igénykeresete. C. 1897. okt. 21. í. G. 239. Gl. VII. 487., 488. A végrehajtási rtörvény 49. §-a nem zárja ki azt, hogy bármelyik házasfél a másik házasfél ellen vezetett végrehajtás rendén lefoglalt olyan ingókat, amelyek közös birlalatukban találtattak, kereset utján ne igényelhesse, és nevezetesen a nő nincs elzárva attól, hogy a férj ellen vezetett végrehajtás során lefoglalt azokat a tárgyakat, amelyeket saját pénzén szerzett, vagy az ő külön vagyonának a gyümölcsei, a birói zár alól fel ne oldathassa. B. 1902. jan. 24. I. G. 289/901. sz. A Bpesti T. 1895. márcz. 122. I. G. 6. sz. a. kimondta, hogy a házassági viszony fennállása alatt a házasfelek közös birlalásában lévő, de a nő neve alatt folytatott iparüzlethez tartozó s a férj hitelezői részéről lefoglalt ingóknak a végrehajtási zár alól feloldása iránt indított igénykeresete a nőnek csak akkor alapos, ha a nő külön vagyonnal birt és ha a neve alatt folytaitott iparüzlet forgó tőkéje egészen az ő külön vagyonából került ki. — Ezzel azonos a Kassai T. 1902. febr. 20. G. 1. sz. hat. Gl. VII. 489. Az a felfogás, hogy az iparos osztályhoz tartozó házastársak által a há- i zasság tartama alatt szerzett vagyon tekintetében a féri főszerzőnek vélelmezendő, sem tételes törvényeinkből, sem a birói gyakorlat által a közszerzemény tekintetében felállított elvekből nem vonható le. T. 1900. okt. 24. G. 71. Gl. VII. 490. A férj igénykeresete a nőnek tulajdonában levő, de a férj által kezelt ingatlan jövedelmére nézve. Cüria 1900. máj. 12. I. G. 151. Gl. VII. 491. A gyermek igénykeresete. B. 1897. szept. 30. I. G. 149. Gl. VII. 492. Ha a szülőkkel közös háztartásban, [járás 96. §. egy kenyéren élő gyermek oly ingókat igényel tulajdonául, melyek nem az ö kizárólagos használatára szolgálnak, tulajdoni igényének megállapithatása végett nem elegendő, hogy csak a vétel tényét bizonyítsa, hanem szükséges, hogy azt is mutassa ki és tagadás esetén bizonyítsa is, hogy oly önálló vagyonnal vagy jövedelemmel birt, melyből a szerzést eszközölhette. O. 1897. szent. 7. I. G. 185. Gl. VII. 493. A kiskorú gyermek által indított igényperben a végrehajtást szenvedett apa a kiskorúakat képviselheti akkor, ha a gyámhatóság az 1877. évi XX. t.-cz. 30. §-a alapján gondnok kirendelésének szükségességét nem látná fenforogni. 1ST. 1896. máj. 28. H. 5. Gl. VII. 494. Az apa által a kezére kifizetett kamatjövedelemnek feleslegén (1877 :XX. t.-cz. 16. §.) vásárolt ingókra nézve a kiskorú az apa hitelezői ellen tulajdoni igényt jogosan nem érvényesíthet. Po. 1897. okt. 4. G. 45. V. ö. alább a rokonok közt kötött jogügyletek alapján indított igényperekre vonatkozó joggyakorlatot. Gl. VII. 495. A törvényes gyakorlat szerint közel rokonok, jelesül apa és fiu közt történt vagyonátruházások esetében, a melyek által a hitelező elöl a kielégítési alap elvonatik, a törvényes vélelem a mellett harczol, hogy az elfogadó félnek az átruházó adós kijátszási szándékáról tudomása volt. O. 1896. febr. 12. I. G. 138. A C. 1896. okt. 30. I. G. 307. sz. határozatában hangsúlyozza, hogy a szerző családtagra nézve fennálló jogvélelem csak akkor érvényesül, ha az átruházó rokon részéről a kijátszási szándék fennforgoitt, tehát első sorban ez bizonyítandó. A C. 1898. decz. 12. I. G. 407. sz. hat. szerint az olyan átruházási ügylet, amelyet a végrehajtást szenvedő, az őt végrehajtató hitelezője által ellene indított per folyama alatt vejével, a hitelezője által lefoglalt tárgyakra nézve kötött, a hitelezők kijátszására irányulván, miután a