Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

70 Végrehajtási totta-e? C. 1901. febr. 28. G. 30. Gr. III. 319. Res judicata az igényperben. B. 1898. nov. 21. I. G. 243/98. sz. Gr. III. 320. Az igényperben nem az a kérdés döntendö el, hogy a foglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő fél tulajdonai-e, hanem az, hogy az igénylőnek van-e oly joga, amely a végrehajtási eladásnak útjában áll. Curia 1899. január 9-én 457. sz. Gr. III. 321. Jóllehet, hogy a végrehajtási törvény 96. §-nak rendelkezése szerint az igényperben hozott Ítélet 'az igénylő és a végrehajtást szenvedő között való jogviszonyra hatálylyal nem bir, ebből azonban még nem következik, hogy a tulajdonjognak megállapítása az igénypernek keretébe nem tartoznék, sőt amenynyiben az igény az igényelt tárgyakhoz való tulajdonjogra van alapítva, magának az igénv jogosságának elbírálása feltételezi az igénylő tulajdonjogának a foglaltató hitelezőkkel szemben való elbírálását. Curia 1896. június 12. I. G. 142. sz. Gr. III. 322, Igényperekben a tényállás megállapításának tárgyát az ugyanazonosságot illetőleg nem az képezi, hogy az igényelt ingók a lefoglaltakkal azonosak-e vagy nem? hanem az, hogy azok az ingók, melyekre nézve az igénylő bizonyítékokat hoz fel arra, hogy tulajdonukat megszerezte, .azonosak-e a vésrrehajtásilaa' lefoglalt inírókkal? Curia 1896. november 11-én. I. G. 259. sz. Gr. III. 323. Az árverési vétel bizonyításához nem feltétlenül szükséges az árverési jegyzőkönyv bemutatása. C. 1891. április 23. 1932. sz. Gr. III. 324. A lefoglalt ingónak a foglalás alól felmentésére irányuló igény sikeresen állapitható nem csak tulajdonjogra, hamem minden olyan jogra is, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy az az ingó végrehajtási árverés alá bocsáttassék; már pe eljárás 96. dig állandóan követett bírói gyakorlat az, hogy a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalás nem bir hatálylyal az olyan harmadik személylyel szemben, aki kimutatja azt, hogy az ő jogára való tekin' tettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőnek nem államiak szabad rendelkezése alatt. C. 1901. január 17-én. G. 541/900. sz Gr. III. 325. Gl. VII. 474. A pactum reservati dominii alapján való igénylést még az a körülmény sem zárja ki, hogy az igénylő maga is végrehajtást vezető a tulajdonjoga fentartásával eladott tárgyra. C. 1898. I. 599. sz. Gr. III. 327. A végrehajtató nem szerezhet több jogot a lefoglalt ingókra, mint amilyennel azokra a végrehajtást szenvedő birt. Curia felülvizsgálati tanácsa 1902. november 11-én. G 260/902. sz. Gr. III. 328. A dolognaík valamely követelés biztosítása végett történt vételével szerzett jog anyagi tartalmánál fogva nem alkalmas arra, \ogy az illető dolog végrehajtási fladását megakadályozza. C. 1902. ápr. 22. I. G. 658. sz. Gr. III. 32Í* Kézi zálogjog az igény alapjául alkalmas jogczimet nem képez. C. 1900. szept. 13. I. G. 280. 'z. Gr. III. 330. Megtartási jog alapján, mert zálogjog természetével bir, nincs igénynek helye. Curia 1896. 19. T. G. 267/96. Gr. III. 331. Bizományos igényperrel élhet. Curia 1886. okt. 29.'5433. sz. Gr III. 332. Ha a jelzáloggal terhelt ingatlan alkatrészei ingók gyanánt vétettek végrehajtás alá, a. jelzálogos hitelező ezekre nézve igényperré követelheti a zár feloldását. C. 1902. január 21. I. G. 494/001. sz Gr. III. 333. Gl. VII. 480. A foglalás után szerzett tulajdonjog alapján is igényelheti a jóhiszemű szerző az általa megvett ingóknak a zár alóli feloldását, C. 1898. ápr. 15. I. G. 40. sz. Gr. III. 334.