Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 96. §. 71 A lefoglalt dolognak jóhiszemű szerzője, aki a lefoglalásról nem tudott, a dolog tulajdonjogát a zálogjogtól mentesen szerezheti meg, ha mindjárt a végrehajtást szenvedő jogszerűtlenül, vagyis a foglalásról tudva, idegenítette is el a lefoglalt dolgot. A Curia felülvizsgálati tanácsa. 1902. május 1. T G. 678/901. sz. Hasonló: Curia I G. 40/98. és I. G. 269/98. sz. Gr. III. 335. Az igénylő csődtömeggondnok a fe* perest különbeni terhelő bizonyitási kötelezettség alól menekül ab ban az esetben, ha az igényelt ingók a foglalás előtt a csődhöz leltározta ttaik és a tömeggondnoknak tényleg átadattak. C. 1899. jan. 9-én. 450/98. sz. Gr. III. 336. A lefoglalt óvadéknak zár alóli feloldását rendszerint az a harmadik személy igényelheti, aki azt a végrehajtást szemvédőért letette, de nincs igénynek helye, ha a végrehajtás abból az ügyletből ered, amelynek biztosítására tétetett le az óvadék. B. 1897. márcz. 18-án. 1897. I. G. 33. sz. III. 337. Nincs igénypernek helye azzal a foglaltatóval szemben, akinek törvényes zálogjoga van az igénvper tárgyát képező ingóra. D. 1898. febr. 9-én. 1897. G 135. sz. Gr. III. 338. A hozomáiny tárgyát képező háztartásbeli ingóság kizárólagos tulajdonjogát a férj elleni végrehajtás esetén, az igénylő nőnek kell bizonyítani. C. 1903. január 23. G. 466/902. sz. Gr. III. 339. Bizonyítási teher a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával a 49. §-ban kötött lefoglalt ingók igénylése esetén. C. 1902. decz. 9. I. G. 351. sz. Gr. III. 340. A közös birtoikilásbain talált háztartásbeli ingóknak a nő ellen vezetett végrehajtás .alkalmával történt foglalása esetén a tulajdonjogot nem az igénylő férjnek kell bizonyítania, hanem a foglaltató alperest terheli annak bizonyítása, hogy az ingó a végrehajtást szenvedett nő kizárólagos tulajdona. 0. 1901. január 9. G. 531/900. sz. r. III. 341. A vélelem, melyet a házasfelek együttlakásának tartama alatt a házasfelek birtoklásában levő ingóságokra vonatkozólag a férj tulajdonjoga mellett a végrehajtási törvény 49. §-a megállapít, nem szükségképi, vagyis az ellenbizonyitékot kizáró praesumptio iuris et de iuret, hanem egyszerű vélelmet, praesumptio jurist képez, amely csalk akkor foghat helyet, midőn bizonyíték a tulajdonjogra fenn nem forog. Curia 1888. február 8. 617. sz. Gr. III. 342. •logi vélelem, hogy a férj főszerzőnek és ennélfogva a házastársak közös lakásán levő ingóságok a férj tulajdonainak tekintendők. C. 1880. október 9. 8015. sz. Gr. III. 343. Téves az az állítás, hogy a házasság tartama alatt szerzett vagyonra nézve a férj tekintetik főszerzönek. C. 1896. decz. 18. I G. 332/96. sz. Gr. III. 344. A házasság tartama alatt szerzett vagyon közszerzeményt képez ugyan, de erre a közszerzeményre nézve addig, amíg a házasság fennáll, a kezelés és' rendelkezés joga azt a házastársat illeti, akinek akár külön vagyonából, akár külön keresményéből az származott. Curia 1896. június 5. I. G. 104/96. sz. Gr. III. 345. Gl. VII. 485. Az 1SS3:XLIV. t.-cz. 95. §-a ertel"mé.bein. kirótt adók miatt az eigyik házastárs ellen A7czptett végrehajtásnál lefoglalt ingókra a társadósnak tekintendő másik házastárs ieénykeresetet nem támaszthat, Curia 1902, június 23. G. 72/902. sz. Gr. III. 346. Annak eldöntése, vájjon a behajtandó követelés a végrehajtást szenvedőn kívül az igénylő felperest is terheli-e vagy sem, az igényperben helyt nem foghat. Temesvári tábla 1900. decz. 19-én G. 92/900. sz. Gr. III. 347. Igényper idegen ingó anyagnak uj