Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)
Végreliajt;lsi eljárás 48. §. 43 folytán a L. J. czégtáblával ellátott üzletben találta, legkevésbé sem következtethette, hogy az üzletben flievő ingóságok az ö tulajdonai, mert más czége alatt álló üzlethelyiségben levő ingóiságokra nézive mindaddig, mig annak ellenkezője az előterjesztett bizonyítékokból valószínűnek nem látszik, az vélelimezendő, hogy azok a czégtulajdonos tulajdonai. B. 1891. decz. 9-én. 24.534. A Bpesti T. 1898. jun. 23. 4016. sz. a. a végrehajtást Sz. Zs. és társa czég a. levő üzletben található ingókra foganatositandónak kimondja, mert az üzletben, melyre nézve Sz. Zs. és tánsia társasezég rövid idővel a foglalást megelőzően jegyeztetett be, a végrehajtás foganatosításakor is rendelőként Sz. Zs. tail'áltatott, ezekkel a körüliményekíkel pedig valószínűsítve van, hogy az üzletben levő ingók a végrehajtást szenvedő Sz. Zs. tulajdonai s amennyiben ezek az ingók netán mégis már a társas czég által szereztettek volna, .azoknak a foglalás által való feloldását a társas czégnek módjában áll igényper utján kieszközölni. Gl. VII. 357. Tekintve, hogy az A. D. javára R. F. ellen elrendelt végrehajtás a felvett foglalási jegyzőkönyv adatai szerint a végrehajtást szenvedő lakásán és azzal összeköttetésiben levő üzlethelyiségekiben foganatosíttatott, hogy bár az üzlfet nem az ő, hanem az előterjesztéssel élőnek az utána való utódlást kifejező czégtáblájávai volt is ellátva, de az üzletben maga végrehajtást szenvedett rendelkezvén, az ott foglalás alá vett ingók az ő tényleges birtokában taflaltattiak; s minthogy az 1881 évi LX-ik t-cz. 48. §-a szerint a végrehajtást szenvedő birlalatá•ban levő ingóságok feltétlenül lefoglalhatok, a kiküldött a végrehajtási jegyzőkönyvben összeirt és a végrehajtást szenvedő birlalatában talált ingókat az azok megelőző átruházására vonatkozó okirat és iparigazolványra való tekintet nélkül törvényszerűen lefoglalhatta. B. 1898. jan. 18. 8862/97. Gl. VII. 358. sz. A tárgyalási jegyzőkönyv 3. :/. a. csatolt czégkivonat bizonyltja, hogy iaz előterjesztéssel élő czég csak 1902. évi ápr. 10-én lett az illetékes törvényszéknél vezetett társas czégek jegyzékébe bevezetve, aminek következtében az is bizonyítva van, hogy az 1902. április 4-én foganatosított végrehajtás allkalmával hitelt érdemlőleg a kiküldött előtt igazolva nem lett, hogy azon üzleti telep, ahol a végrehajtás foganatosítva lett, az ui czéer birtokába ment át. B. 1902. nov. 18. 4369. Gl. VII. 359. Az, 1881. évi LX. t.-cz. 48. §-ában szabályzóit abban az esetben, ha a végrehajtást nem a végrehajtást szenvedőnek, hnem másnak birlalásálban levő ingóságokra foganatosítják s ha a birfl'aló a foglalást ellenzi, a végrehajtató által előállított egy vagy több tanúnak a bírósági kiküldött előtt tett nyilakozata, annak valószínűsítésére, hogy a foglalás alá vonandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, — alkalmas bizonyitéknak tekintendő. M. 8. sz. dönt. Gü:. VII. 360. Nincs törvényes akadálya annak, hogy a végrehajtást szenvedettre örökség utján szállott, bíróilag még át nem adott hagyatéki ingóból a végrehajtást szenvedőt illető hányad az 1881 :LX. t.-cz. 48. §-a értelmében lefoglaltassék. Budapesti tábla 1905. január 24. 33/905. sz. Gl. XII. 1573. Az örökös hitelezője, amint ezt ingatlanra a telekkönyvi rendelet 74. §-a kifejezetten megengedi, adósának örökségi jutalékára már az örökség megnyíltával szerezhel végrehajtási zálogjogot és ez?ei szemben egy másik örökös az ingóknak vagy azok egy részének a foglalás alól egészben való fölmentését csak akkor követelhetné, ha kimutatja,
