Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Biröi fegyelmi jog 431 B) Botrányos magaviselet. Panaszlott kétségkívül botrányos magaviseletet tanúsított akkor, mikor a kérdéses örökösödési ügyben — melyben előzőleg mint biró járt el — utóbb beavatkozott akkép, ihogy arra vállakozott, miszerint ezen ügyet siettesse, ,s annak az elintézését a kir. közjegyzőnél tényleg meg is sürgette. Hasonló tekintet alá esik az . a ténykedése is, mely szerint az M. P.-né elleni bűnügyben a helyszíni tárgyalási jegyzőkönyvben a maga részére 13 frt 85 kr. fuvardijat számított fel csak azért, hogy azt azután a vádlott terhére, a magánvádló Sz. P. javára megítélhesse; továbbá mely szerint közvetlenül az eljárás befejezése után Sz. P. házában, ennek társaságában és ennek a háztartásából származó borból borozott. Végre botrányosan viselkedett akkor is, mikor a D. J.-né bűnügyében, a helyett, hogy D.-nének egyszerűen a fizetendő összeg mennyiségét és a fizetési határidőt megmondotta volna, D.-nének magánügyeibe avatkozva, azt a 'tanácsot adta, hogy még ráér fizetni; sőt ezt a viselkedését még azzal is tetézte, hogy D.-né helyett fizetve, még B. ügyvédtől is elfogadott oly kedvezményt, melyet neki a fennforgó körülmények mellett semmi szín alatt sem lett volna szabad elfogadni. Panaszlatt ezen ténykedései, ha azok egymagukban vétetnek elbírálás alá, egyenkint is elégségesek arra, hogy a fegyelmi vétséget külön-külön is megállapítsák. C. 1901. márcz. 16. 146. sz. Gl. X. 257. Panaszlott azon tényeért, hogy párbajt vivott, az illetékes faünfenyitő bíróság által már megbüntettetett és így azért ujabb és pedig fegyelmi megtorló eljárásnak helye nem lehet, miután a párbajvivás ténye egymagában, tekintettel a társadalmi kényszerre és szokásra, botrányos cselekménynek nem tekinthető, az pedig, hogy tekintettel a panaszban előadott fentebbi tényekre, a kérdéses sérelmi ügy párbaj nélkül is elintézhető lett volna, azaz, hogy panaszlottnak oka nem lett volna párbaj utján keresni orvoslást, oly tények, melyek a büntető-bíróság által már a 'büntetés kimérésénél elbíráltattak. Ennélfogva a panaszban oly tények nem foglaltatnak, melyek a fegyelmi vétség tényálladékát megállapíthatná, ezen okból az indítványozott fegyelmi eljárás bevezetése mellőzendő volt. C. 1903. márcz. 7. 14. sz. Gl. X. 287. Gl. X. 258. A párviadal vétsége nem oly természetű, hogy az abban vétkessé vált egyén irányában hivatali állására hátrányos erkölcsi beszámithatósággal bírna, a miért is a párviadal vétsége miatt elitélt biró ellen a fegyelmi eljárás el nem rendelhető. C 1883. ápril 13. 104. sz. Gl. X. 258. 1. Minthogy kétségtelen, hogy a nevezett tsz.-i bírónak vádolt cselekedete nem követtetett el nyilvánosan ; minthogy továbbá a vádolt cselekedetet megelőzően nyilvános helyen lefolyt szóváltás külön vád alapjává nem tétetett, hanem csakis az utól:b bekövetkezett testi bántalmazás kidomboritásának tárgyaként használtatott s minthogy végül ugy a vádlott, mint a sértett fél egyező vallomása szer in az érdekelt személyek összetűzése, a társadalmi közfelfogásnak és érzületnek megfelelően, különben is békés uton kiegyenlittetett, a vád alapjául szolgáló cselekedet tehát nem tekinthető olyannak, amely a vádlottak akár polgári társadalmi állására, akár birói működésére bármi befolyással lehetne, ekként az a cselekedet botrányos magaviseletnek nem minősíthető, következésképpen az 1871 :VIU. t.-cz. 20. §-ának b) pontja alapján nem is büntethető. Minthogy azonban •a vád alapjául szolgált cselekedet mégis olyannak mutatkozik, hogy a miatt helye lehet az 1891:XVlí. t.-cz. 60. §-a szerinti eljárásnak,