Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

430 Birői fegyelmi jog teendők voltak. C. 1901. febr. 23. 92. sz. Gl. X. 255. A fegyelmi eljárás elrendelésének helye nincsen, ha a jogsérelem a miatt következett be, hogy az illető a megengedett jogorvoslattal nem élt. C. 94/896. Gl. X. 255. Tekintve, hogy a törvény helytelen értelmezése és alkalmazása, amenynyiben az ilyképen a felekre nézve bekövetkezhető sérelem a törvény szerint rendelkezésre álló jogorvoslattal elhárítható, a bíró ellen fegyelmi vétség megállapításához az esetben sem vezethet, ha a birói intézkedés a félre nézve valóban sérelmes volt, mert a törvény alkalmazása birói meggyőződés folyománya, a birói meggyőződés pedig ha téves is, nem büntethető; tekintve továbbá, hogy ugy a terhelteknek, mint a közvádlónak is módjukban állott az állítólag téves birói intézkedésből származható jogsérelmet a törvény szerint rendelkezésükre álló jogorvoslattal elhárítani s amennyiben azt nem tették, a netáni jogsérelem bekövetkezése csak saját mulasztásuknak tulajdonitható: a panaszolt birói intézkedések nem alkalmasak arra, hogy valóságuk esetén a panaszolt bíró ellen fegyelmi vétség tényállásának megállapításához vezessenek, miért is e panasz alapján a fegyelmi eljárás nem volt megindítható. Gl. X. 255. 1. C..1901. decz. 14. 551. sz. Gl. X. 256. I. Vádlott terhére csakis a törvény meg nem értéséből szármázott tévedést lehetetett bebizonyitot'tnak elfogadni; ezen az alapon azonban nem lehetett megállapítani !azt, hogy vádlott ellen a hivatali kötelesség vétkes megszegésének esete, vagyis az 1871.' évi VIII. t.-cz. 20. §-ának a) pontja szerint meghatározott fegyelmi vétség forog fenn. 0. 1902. febr. 8. 66. sz. Gl. X. 256. i, A járásbíróság vezetője kijelenti, hogy a kérdéses hitelesítés napján kiküldetésben volt, a kir. járásbíróságnál panaszlotton kívül még alkalmazásban levő aFcdrák közül egyik szabadságon, másik pedig beteg volt. Ezzel bizonyítva van, hogy a hitelesítés napján a gy—i kir. járásbíróságnál egyedül a panaszlott alblró volt hivatalos működésben, tehát mint különben legidősebb albiró, a járásbíróságot vezető járásbiró távollétében a panaszlott a járásbíróság vezetőjének volt tekintendő. Ez alapon a hasonló hitelesítéseket végezni j'ogosult volt. Minthogy azonban panasziott, mint érdekelt biró foganatosított hivatalos cselekményt s az ettől való tartózkodás elmulasztása Ibár nem jelentékeny kötelességszegés jelenségeit foglalja magáiban, mely mint csekélyebb rendetlenség megtorlást érdemlőnek játszik: az inatok az 1871 :VIII. t.-cziikk 28. és az 1891:XVII. t.-cz. •60. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel a fölöttes kir. törvényszéki elnökhöz, voltak átteendők. O. 1902. ápr. 12. 150. sz. Gl. X. 256. Valamely törvénynek téves értelmezése egymagában az 1871 :VIII. t.-cz. 66. §-a alá fogható nyilvánvaló vétséget meg nem állapit. C. 1889. ápril 9. 1347. sz. Gl. X. 256. A hivatalos lapban vagy a rendeletek tárában közzé nem tett miniszteri rendelet nem tudása mentő körülményt képez, ha csak a terhelt tagadásával szemben nem bizonyittatik, hogy azt főnöke vele közölte. C. 74/88. sz. Gl. X. 257. Fegyelmi vétséget képez, ha a járásbiró a jegyzőkönyvet aláiratlanul hagyja; nemkülönben ha elnöki bejelentés és engedély nélkül székhelyéről eltávozik. C. 1878. nov. 8. 501. sz. Gl. X. 257. A bírónak azon e'járása, hogy egyik vagy másik ügyvédnek felszámított végrehajtási költségeit nagyobb, kisebb összegben határozza meg, hivatali kötelessége megszegésének ismérveivel bír. O. 1886. május 20. 522. sz. Gl. X. 257.