Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Birói fegyelmi jog 429 tandó. 0. 1884. okt. 25. 461. sz. Gl. X. 252. A vétkesség kérdése minden egyes vádbeli cselekménynél önállóan és egyedül az abban felmerült tények alapján 'bírálandó el. 1904. ápr. 23. 233. sz. Gl. X. 252. Vádlott az által, hogy három különböző ügyben pénzt fogadott el, megszegte az 1869 :IV. t.-cz. 9-ik §-ában kifejezett azt a tilalmat, ame'y szerint a bírónak magánosoktól adoimányt vagy más javadalmazást elfogadni nem sziabad. Amelyik bírósági tag egy ily, a biró jellemét a legmélyebben sértő igaztalanság terjesztésére magát bármi czélból, de főkép, ha anyagi érdekből cselekvő tényezővé teszi, az többé nem viselheti annak az állásnak czimét és jellegét és nem élvezheti annak törvényes előnyét. Legfelső fegyelmi bíróság 1903. jun. 8. 147. sz. Gl. 253. 1. Igaz, hogy a kir. pénzügyigazgatóság nem járt el a 38.290/80. sz. pénzügyminiszteri rendelet intézkedésének megfelelően, a midőn nem a kir. ügyészség utján, hanem közvetlenül fordult a kir. törvényszékhez az Ítéletiben megállapított elzárás büntetés végrehajtása iránt, de a kir. törvényszék az által, hogy ezen megkeresvényt elfogadta s nem utasította a pénzügyigazgatóságot szabályszerűen >az ügyészség utjáni kérelmezésre s az által, hogy a szabadságvesztés büntetés foganatosítását elrendelő végzésében szükségtelenül az ítéletben már kimondott átváltoztatást újból kijelentette s hogy a foganatosítás iránt a sz—i kir. járásbíróságot megkereste, nem követett el oly fokú szabálytalanságot, mely miatt a tanács tagjai kötelességüknek vétkes megszegése miatt fegyelmileg felelősségre vonhatók lennének. A kir. törvényszék tanácsának ezen intézkedésében az 1871 :VHI. t.-cz. 28. §-ban irt csekélyebb rendetlenség jelenségei látszanak ugyan fennforogni, azonban a fegyelmi 'bíróság ennek megtorlása végett az iratoknak a kir. törvényszéki elnökhöz való áttételét nem látta indokoltnak, mert ezen eljárást menti egyfelől azon körülmény, hogy a 38.290/80. sz. a. pénzügyminiszteri rendelet is a felhajthatlan pénzbirságnak a törvényszék általi szabadságvesztés-büntetésre v/aló átváltoztatásáról szól, másfelől az, hogy a kir. törvényszéknél [mindkét tekintetben évek óta állandóan gyakorolták ezen eljárást s az ellen sem a pénzügyigazgatóságok, sem a kir. ügyészség nem szólaltak fel. C. 1899. szept. 30. 313. sz. Gl. X. 254. 1. A bírónak az a cselekménye, mely szerint a bűnösséget megállapító ítéletben megnyugodott és a büntetés megkezdésére önként ajánlkozott vádlottakat a részükre büntetésük megkezdése végett engedélyezett határidő letelte után elővezettette s őket a fogházba beutalta, daczára annak, hogy a kir. ügyész nyilatkozata szerint az ítélet ellen vádlottak felmentése végett felebbezett, nem olyan vétkes kötelességsértés, mely miatt ellene az 1871 :YIU. t.-cz. 20. §. a) pontjában meghatározott fegyelmi vétség tényálladékát megállapítani lehet. C. 1900. május 5. 158. sz. Gl. X. 255. Albirónak az 1891: XVII. t.-cz. 5. §-ának rendeletébe ütköző mentsége az, hogy azért tagadta meg a felvilágosítás adást a hivataliból elhalasztott hároim tárgyalás okai felől, mert birói függetlenségében és souverainitásában magát sértve érezte. Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott kötelességét nem vétkesen szegte meg, hanem a törvények téves, felfogásából nem adta meg a köteles felvilágosítást: ennélfogva az elsőfokú Ítélet megváltoztatásával terheltet a fegyelmi vétség vádja és következményei alól fel kellett ugyan menteni, azonban az iratok az 1871 :VIII. t.-cz. 28. §-a és illetve 1891:XVII. t.-cz. 60. §-a értelmében az illetékes kir. törvényszék elnökéhez át-