Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

220 Az ügyvédi rendtartás 58. §. íelp.-t azon jogától, hogy munkadiját peres uton, uj felszámolással, magasabb összegben érvényesíthesse. C. 1895. decz. 28. 9067. SZÍ. Gl. VII. 1242. A kifejlődött gyakorlat alapján jogszabály, hogy a többek által együttesen és osztatlanul adott ügyvédi meghatalmazás, az ügylet természeténél és a közös érdeknél fogva egyetemleges kötelezettséget állapit meg a meghatalmazok ellenében, a meghatalmazott ügyvéd javára, az ily meghatalmazási jogviszonyból felmerülő munkadij és költség iránti kereset egész tárgyára. B. 1896. nov. 12. I. G. 261. — Azonos: C. 1883. szept. 14. 395. sz. Gl. VII. 1243. Az ügyvéd csak a fél érdekében kifejtett tevékenységeért követelhet dijazást, ilyennek azonban a költségjegyzéknek összeállítása és annak kifizetésére felhívás nem tekinthető. B. tszék 1899. szept. 18. III. E. 141. sz. Gl. VII. 1245. A fél és ügyvédje között nem közönséges számadási, hanem az ügyvédi rendtartásban szabályozást nyert megbízotti viszony forog fenn s ennélfogva az ügyvéd a behajtott követelések mint bevételek és az azokból eszközölt kiadások elszámolását felhívási per utján nem kívánhatja. 0. 1901. okt. 31. 3438. sz. Gl. VII. 1246. Az ügyvéd azokat a dijakat és kiadásokat, amelyéket, noha azok már fel voltak számíthatók, felszámítani elmulasztott, megbízója ellen keresettel nem érvényesítheti, mivel mulasztásával ckot szolgáltat arra, hogy azoknak az . ellenfél terhére való megállapítása lehetetlenné válik, ezekkel tehát megbízóját sem terhelheti. N. 1901. nov. 14. 1901. G. 75. sz. Gl. VII. 1247. A még ki nem érdemelt ügyvédi dij ir. köv.-nek váltó alakjába öltöztetése s ekként az ügyvédi dijak esetleges megállapítása (kérdésének annak köztörvényi útjáról a váltóeljárás útjára való terelése annál kevésbé engedhető meg, mivel a váltóper keretében a más ügyben kiérdemelt dijak mérlegelése és megállapítása nem eszközölhető. C. 1902'. febr. 4. 1030/901. sz. Gl. VII. 1248. Ha az ügyvéd a meghatalmazásban feljogosittatott, hogy -akadályoztatás esetére más megbízottat vagy helyettest rendelhessen, az ily általános engedély alapján helyettesitett ügyvéd dijai és költségeire nézve az ügyfél ellen kereseti joggal nem bír C. 1886. jan. 22. 6465/85. sz. Gl. VII. 1249. A helyettesítés következtében eljáró1 ügyvéd munkadiját és költségét nem a féltől, hanem a helyettesítéssel megbízó ügyvédtől követelheti; a helyettes megbízás nélküli ügyvivőnek sem tekinthető, mert ez az ügyvitel a megbízásnak minden nemét kizárja. A helyettesi minőségen nem változtat az a körülmény, hogy a helyettes az ügyvéd részére adott meghatalmazást önkényesen, az érdekeltek hozzájárulása nélkül a maga nevére állította ki. C. 1897. decz. 1. G. 65. sz. Gl. VII. 1251. A három évnél régibb időből származó ügyvédi dijak iránti követelésekkel szemben az osztr. polg. tvkönyv 1840. §-ában szabályozott elévülés nem érvényesíthető. 0. 4. sz. p. t. ü. dönt. Gl. VII. 1252. Birói hatáskör és illetékesség. Az ugyanazon peres ügyre vonatkozó már megállapított 'és még csak megállapítandó ügyvédi dijak iránti követelés egy keresetbe összefoglalva, a per bíróságánál érvényeisitthetö. C. 1888. június 7. 2494. Azonos: C. 1900 máj. 10. 256. sz. Gl. VII. 1253. Az ügyvédi helyettesítés a helyettesitett ügyvédre nézve a helyettesítő irányában perenkivüli eljárást képez; erre nézve az ügyvédi rendtartás 58. §. utolsó pontja szerint az ügyvéd személyes bírósága illetékes. B. 1890. máj. 28. 20.094/89. sz. Gl. VII. 1255. Neim változtat a hatáskörön az Bem,