Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Az ügyvédi rendtartás 58. §. fejezetten polgári perben felme­rült és ínég meg nem állapított dijakra vonatkozván, a bünperben felmerült ügyvédi dijakról nem intézkedik és ezeknek az illető .büntető bíróság által leendő meg­állapítását nem zárja ki. C. 1890. ápr. 8. 1565. sz. Gr. III. 209. Gl. VII. 1262, A büntető bíróság a bűnvádi ügynek végitélettel való befejezése után az aibból származó polgárjogi kö­vetelések, tehát az ügyvédi mun­kadijiak iránt is határozni többé nincs jogosítva. C. 1893. fefor. 23. 8878. sz. Gr. III. 210. Gl. VII. 1265. Büntető perben kiérdemelt ügyvédd dij iránti követelés is a polgári bíróság elő/tt érvényesítendő. C. 1889. ápr. 5. 1501. sz. Gr. III. 211. Azon körülmény, hogy nem az ügy­véd és fél, hanem az ügyvéd és helyettese közt felmerült ügyvédi dij megállapításáról van szó, az ügyvédi rendtartás 58. §-á!ban fog­lalt rendelkezéstől való eltérésre okul nem szolgálhat. C. 1889. ápr. 15. 2590. sz. Gr. III. 212. Az 1874: XXXIV. t.-cz. 63. §-a sze­rint a helyettesítés a megbízó fél és a helyettesitett ügyvéd között jogviszonyt meg nem állapit, ki­véve ha a helyettesítés a fél érte­sítése mellett és annak beleegye­zésével történt. C. 1891. ápr. 17. 7595/90. sz. Gl. VII. 1250. A helyettes ügyvédnek helyettesitő­jétől követelhető dija a perbíró­ságnál megállapítás tárgyát nem képezi. C. 1893. aug. 23. 8486. sz. Gr. III. 214. Lfí.: Az ügyvédnek — ha ki nem mutatja, hogy az ügyvédi rend­tartás 41. és 43. §-ai értelmében megbizójának felmondott — a méghatalmazási szerződéssel járó1 jogszabályok szerint az elvállalt ügy éket be kell fejeznie, mielőtt megbízójától jutalomdijának és költségeinek megítélését követel­hetné. 1881. jul. 27. 3885. sz. Gl. VII. 1236. Figyelembe véve az ügyvédi rend­tartás 57., 58. §-ainak intézkedé­sét, rendszerint köteles az ügyvéd összes díjazását a per bírósága előtt egy keresetben érvényesíteni, e szerint ugyanazon részről befe­jezett ügyködésre vonatkozólag nem jogosított ügyvédi díjazását két külön keresettel, még pedig munkadijának és költségeinek megtérítését a perbíróságánál, ál­lítólagos jutalomdijának kifizeté­sét pedig szerződés alapján a sze­mélyes bíróság előtt külön kereset­tel követelni. 1884. április 18.. 8105/83. sz. Gr. VII. 1237. Az ügyvéd nem kérvénynyel s nem perenkivüli uton, hanem az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 58. §-hoz képest csak keresettel s per utján érvé­nyesítheti oly díjjegyzékét, mely az általa vitt perben nem lett még az 1868 :LIV. t.-cz. 252. §-a sze­rint megállapítva. C. 1885. febr.. 6. 7426/84. sz. Gl. VII. 1238. A per vitelével megbízott ügyvéd, mindaddig, míg az általa ügyfele részére behajtott pénzekről nem számol, a perben felmerült dijait s költségeit nem követelheti, s e tekintetben kivételnek akkor sem lehet helye, midőn az ügyvéd az ügvvédség gyakorlatától visszalép.. C* 1886. jan. 21. 1135/85. sz. GL. VII. 1239. Az, ügyvéd a hivatalával járó köte­lességeinél fogva a perlekedő fe­lek közt a peren kívüli kiegyezést ísoha sem gátolhatja, legkevésbé pedig a saját anyagi előnyére, mi­nélfogva bírói uton érvényesít­hető jogalapot nem képez azon megállapodás, hogy a fél ki nem egyezhet ellenfelével, mert külön­ben az ügyvédnek a kereseti egész . követelési összegnek egy hányadát köteles fizetni C. 1887. jun. 28. 604. sz. Gl. VII. 1240. Ha való volna is, hogy felp. számlát küldött alp.-nek, melyben munka­díját 30 vagy 31 frtra tette, ez a körülmény, tekintettel arra, hogy mint alp. maga állitá, a számlát el nem fogadta, hanem egyszerűen vifcszaküldötte, nem fosztotta me$

Next

/
Thumbnails
Contents