Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)
198 Az ügyvédi rendtartás 47. §. adott Összegről való számadási kötelezettség megállapításával foglalkozhatik, nem vonható azonban az eljárás alá másféle összegről való számoltatás kérdése. C. 1900. okt. 16. 5015. sz. Gr. III. 120. Az 1868: LIV. és 1881: LIX. t.-cz. által a felhívási perekre szabályozott általános rendelkezések az ügyvéd és az általa képviselt fél között felmerült viszonyokra is a dolog természeténél fogva alkalmazandók. 0. 1901. ápr. 10. 7072. Gr. III. 121. 47. §. Képviselet megtagadása. O. 1891. máj. 23. 1281. sz. Gl. VII. 1128. 1129. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy alperesi ügyvédnek az a ténykedése, hogy az előző perben felperest képviselte, az 1874: XXXIV. t.-cz. 47. §-ába ütköző fegyelmi vétséget képez-e? nem a per keretébe, hanem külön útra tartozik, és az ügyvéd ténykedésének esetleges szabálytalansága az általa képviselt fél képviseletében tett nyilatkozatának jogi hatályát meg nem szünteti. O. 1903. jan. 17. 454/902. sz. Gl. VII. 1133. Kir. ügyész, ha állásától megvált, ugyanabban az ügyben védő lehet. C. 1896. máj. 1. 2886. sz. Gl. VII. 1134. Az ügyvédi rendtartás 47. §-a szerint az ügyvédnek csak a reábízott vagy az azzal lényegesen összefüggésben levő ügyben nem szabad védencze ellen szolgálatot tenni. O. 1875. decz. 17. 11.401. sz. Gr. III. 122. Gl. VII. 1130. Az ügyvédi rendtartás 47. §-ának alkalmazását ki nem zárja az a körülmény, hogy az ügyvéd perenkivüli ügyben járt el. C. 1892. márczius 31. 5193/91. sz. Gr. III. 123. Gl. VII. 1132. Panaszlott ügyvéd a panaszos ellen indított perben, nemcsak a panaszos által érvényesíttetni kivánt védelmi tényállításokat elő nem terjesztette, de a védelem előterjesztésének elmulasztását azzal a kijelentéssel okolta meg- hogy ügyfele információjából arról győződött meg, miszerint ez az ügyet csak halogatni akarja; ez eljárásával az 1874: XXXIV. t.-cz. 41. §-ában előirt hü képviselet s a 49. §-ban előirt titoktartás kötelességét megszegte, amire a 47. §. sem jogosíthatta fel, mert ez csak a képviselet elfogadását tiltja az ott körülirt esetben, de nem jogosítja fel az ügyvédet arra, hogy az ügyfelének ártalmára szolgáló tényeket közöljön az ellenféllel s a bírósággal. 0. 1900. ÍIOV. 10. 271. sz. Gl. VII. 1131. Való ugyan, hogy az 1874: XXXIV. t.-cz. 47. §-a szerint az ügyvédnek ugyanazon ügyben mindkét felet képviselni tiltva van; felperesnek az a ténykedése ezonban, hogy ő az elsőrendű alperes által a III—VII. r. alpereseknek megbízásából tett 60%-os kényszeregyezségi ajánlat elfogadtatásában a hitelezőknek általa képviselt érdekcsoportjánál közreműködött, a csoportonkint magához hivott hitelezők nagyobb részével elfogadtatta és a kényszeregyezséeet megkötötte, — nem esik az 1874: XXXIV. t.-c.z. 47. §-nak emiitett rendelkezése alá, mivel a kényszeregyezség létesítése közös érdek elérésére irányult és az érdekeltek előnyére eszközöltetett. 0. 1905. márcz. 7. 7759/904. P. sz. Gl. XII. 2374. Habár az ügyvéd valamely ügyben valamely felet csak mint más ügyvédnek a helyettese képviselt is, vét a 47. §. rendelkezése ellen, ha ugyanabban az ügyben utóbb a másik fél képviseletét elvállalja, s ezért fegyelmileg büntetendő. C. 421/904. fegy. Gl. XII. 2375. Ügyvédi kötelességszegés miatt emelt panaszügyben az eljárás megindítását megtagadó végzés oly ügydöntő határozat, mely a törvényszéknél három tagu tanácsban hozandó C. 1905. febr. 17. 3513/904. Gl. XII. 2376.
