Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Az ügyvédi rendtartás 44—46. §§. 197 zik az örökösöket értesíteni, aki további rendelkezésig az örökösök képviseletében egyszersmind mindazon intézkedéseket megtenni köteles, amelyek joghátrányok elkerülésére és a megbizó örökösei érdekeinek fentartására szükségesek, amüből az következik, hogy az ügyvéd az örökösök rendelkezéséig a megbizó örököseit is képviseli. Sz. 1898. nov. 29. G. 171. sz. Gl. VII. 1127. Az ügyvédi rendtartás 43. §-a csak a már folyamatban lévő perben jogosítja fel az ügyvédet a halaszthatatlan teendők véghezvitelére; arra tehát, hogy elhalt személy nevében adjon be keresetet, jogosítva nincs még az esetben sem, midőn a kereset ki van javítva és a fél elhalálozása áz eredeti keresetnek és a kijavított keresetnek benyújtása közötti időbe esik. C. 1886. ápr. 6. 363. Gr. III. 116. Gl. VII. 1124. Felp. a másodbiróság ítéletének kézbesítése előtt elhalálozván, ügyvédének megbízatása azonnal nem szűnt meg; s amennyiben a közbejött halálozásról tudomása nem volt, az esküre való jelentkezés iránti beadványt megbízója nevében jogosan nyújthatta be. Curia 1894. jun. 22. 11.943/93. sz. Gl. VII. 1125. Mivel az, 1874: XXXIV. t.-cz. 43. §-a értelmében az ügyvéd megbízójának elhunyta esetében is köteles az örökösök érdekében a szükséges lépéseket megtenni: a jogorvoslatok igénybe vehetéséhez az örökösök részéről külön meghatalmazásra szüksége nincsen. N. 1897. jul. 1. G. 25. sz. Gl. VII. 1126. 44. §. Az ügyvéd a neki behajtás végett átadott váltót akkor is visszaadni köteles a félnek kívánatára, ha neki a követelés felerésze jutalomdíj gyanánt köteleztetett. 0. 1901. jun. 11. I. G. 223. sz. Gr. III. 117. Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága az ügyvédi rendtartás 41. és 44. §§. rendelkezésébe ütköző és csekélyebb kötelességszegésnek minősülő mulasztásért is a fegyelmi eljárás mellőzésével a 73. §. alapján megintheti és rendreutasíthatja a panaszlott ügyvédet, s e határozatát az ügyvédi lajstromba feljegyeztetni rendelheti. 0. 1889. jun. 22. 140. sz. Azonos: 306/89. és 82/90. Gr. III. 118. 45—46. §§. Az ügyvéd bíróilag még meg nem állapított dijait és kiadásait a fél által adott előlegből egyoldalulag le nem vonhatja, hanem az előlegből fenmaradó részt a félnek kiadni tartozik. Curia 1905. június 20. 3841/904. sz. Gl. XII. 2372. Az 1874:XXXIV. t.-cz. 46. §-ának rendelkezéséből kétségtelen, hogy az ügyvédnek az előleg visszaadására vonatkozó kötelessége arra a részre vonatkozik, amely számadása szerint a főinek vissza jár, ha pedig a fél a számadást helyesnek nem találja, az átadott számadásban, illetve díjjegyzékben felszámított dijak megállapítását az idézett törvény 58. §-a értelmében kérheti. Megállapítható ez az 1879. évi május 1-én 4544. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 7. pontjában foglalt rendelkezésből is, mely szintén az ezen ügyuton hozandó határozat tárgyául jelöli meg a számadási kötelezettség megállapítását ós ennek előterjesztésére, valamint a fenmaradt pénzösszeg kiszolgáltatására való kötelezést is. Gl. XII. 2373. A per vitelével megbízott ügyvéd mindaddig, míg az általa ügyfele részére behajtott pénzekről nem számol, a perben felmerült dijait s költségeit nem követelheti, s e tekintetben kivételnek akkor sem lehet helye, midőn az ügyvéd az ügyvédség gyakorlatától visszalép. C. 1886. jan. 21. 1135/85. sz. Gr. III. 119. Az 1874: XXXIV. t.-cz. 46. §-a értelmében az ügy7éd ellen indított panaszeljárás csakis az előlegül