Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. IV. kötet (Budapest, 1910-1911)

Végrehajtási eljárás 124. kirendelő végzésen alapul s e végzés értelmében, a nevezett ügyvéd bírósági fölhatalmazást nyert, mindazon joglépéseknek saját felperessége alatt való megtételére, amelyeket a letiltott követelés behajtására szükségeseknek tart, tehát a sommás végzéssel befejezett váltóper megújítására is. C. 1901. okt. 24. 667. Gl. VII. 582. Ha a végrehajtató a lefoglalt követelés behajtására kér és nyer a bíróságtól az 1881. évi LX. t.-cz. 124. §-& értelmében felhatalmazást: ez csakis a lefoglalt követelésnek lejáratakor per utján leendő behajtására jogosítja fel a végrehajtatót, s ugy az ügygondnokot, de nem egyúttal arra is, hogy a követelésnek lejárat előtt való biztosítását per utján igényelhesse. C. 1899. feftxr. 22. 4765/1898. Gl. VII. 583. A 124. §. rendeli ugyan, hogy a lefoglalt követeléseknek ügygondnok által való behajtása esetén, a behajtásra szükséges költséget a végrehajtató köteles előlegezni. Amennyiben felperes keresete ily előleg adására irányozottnak tekintetik, ily keresetnek helye nincs, mivel a végrehajtási törvény 124., 125. és 128. §-iaiban foglalt intézkedésekből kizártnak kell azt tekinteni, hogy a behajtás iránt megindítandó vagy megindított perre szükséges előleg iránt előzőleg még egy per tétethessék folyamatba, az előlegadás elrendelése a végrehajtást foganatosító, mint e részben ügybiróság hatáskörébe tartozik, tehát az ügygondnok ez iránt a végrehajtást foganatosító bírósághoz fordulhat; ha ennek meghagyása ellenére a végrehajtató a szükséges előleget be nem szolgáltatja, a kinevezett ügygondnoknak módjában áll ügygondnoki megbízását el nem fogadni vagy abbanhagyni. C. 1900. jun. 19. I. G. 223. Gl. VII. 584. Az iparhatósági előzetes eljárás kötelező az iparos vagy kereskedösesegéd lefoglalt illetményeinek ügygondnoki behajtása esetén. B. 902. márcz. 5. I. G. 338/1901. Azonos: Bpesti T. 1897. febr. 19. II. H. 1. és 1901. febr. 7. I. G. 282/1900. Gl. VII. 585. Az ügygondnok által a lefoglalt követelés behajtása végett indított per költségei. Azonos: C. 1899. szeptí 21. 5510/1898. és 1901. jan. 10. 5776/1900., Bpesti T. 1900. jan. 16. 3763/1899. és 1902. febr. 27. II. G. 132/1901., Nagyváradi T. 1901. jan. 17. G. 90/1900., Szegedi T. 1900. márcz. 1. 4794., Temesvári T. 1902. márcz. 12. G. 7. sz. h. A C. 1902. okt. 31. I. G. 371. sz. a behajtásra feljogosított végrehajtót marasztalta a behajtási perben a> ellenfél javára felmerült költségben s kimondta, hogy a végrehajtatónak fenmarad az a joga, hogy e költséget a 128. §. értelmében az alapperbeli követelésének járulékaihoz számítsa, és pedig annyival inkább, mert az idézett §§. értelmében jogában állott a zálogjogról és a behajtásról lemondani és a végrehajtást szenvedő másnemű vagyonára vezetni a végrehajtást. Ellenkező: Bpesti T. 1898. febr. 24. I. G. 6. és 1899. decz. 14. I. G. 290. sz. h. A középúton halad a Curia 1900. máj. 1. I. G. 211. sz. határozatában, mely szerint a kereset elutasítása esetében a perköltségben csakis felperes mint ügygondnok, de sem a végrehajtató, sem a végrehajtást szenvedett fél — kik ügyfélként perben nem állanak — nem marasztalhatók, következéskép a felebbezési bíróság nem sértett azzal jogszabályt, hogy a pervesztes felperest a perköltségben marasztalta, azt pedig, hogy a perköltségért G. Gy. ügyvéd nem saját személyében, hanem mint ügygondnok felelős és hogy ennélfogva az ő saját vagyonára végrehajtás nem vezethető, a felebbezési bíróság ítéletében kifejezetten kiemelni nem tartozott, minthogy magában értendő, hogy az ügygondnok minőségben való marasztalás személyes