Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 242—244. §§. 187 A törvény jogot ad a félnek a fő­esküt ellenfelének kínálni vagy visszakínálni, habár ez az ott meg­jelölt cselekményekért bűnösnek ítéltetett, de ebből éppen nem kö­vetkeztethető, hogy ha akkor, mi­dőn az eskü kínálásának jogával élt. ama körülmény fenn nem for­gott s ellenfelének elitéltetése után következett be, előtte el le­gyen zárva, az eskü kivételének mellőzésével, a ver folytatólagos tárgyalása kieszközlésének az a módja, melyet az idézett törvény­czikk 22. §-a nyújt, az odaítélt eskü nemére való tekintet nélkül. Curia 1884. deczember 11. 821. sz. Gr. IV. 1469. Gl. VI. 1097. A perrendtartás 111. §-a az esküle­tételi határnapokra is alkalma­zandó és sem a felek, sem a bíró­ság nem kötelezhetők arra, hogy az esküttevő fél megjelenését az egész nanon át várják a biróság helyiségében. Bpesti t. 37.388/89. sz. Gr. IV. 1470. Gl. VI. 1082. A nazarénus vallású fél a részére odaitélt főeskü letétele alól fel nem menthető és fogadása az eskü helyett el nem fogadható. Szegedi tábla 1892. június 27. 9090/91. sz. Gr. IV. 1471. Gl. VI. 1091. Az eskü kivételére csak a biró lévén feljogosítva, egyedül a jegyző ál­tal kivett eskü körüli eljárás sem­mis. Smsz. 1870. jan. 11. 8782/69. Gl. VI. 1087. L. m. C. 91. szept. - 1. 1274. Gl. VI. 1088. 243. §. Ha az eskületételi jegyzőkönyv alá­, irása alkalmával az eskü letétele végett megjelent fél írástudatlan­sága mellett két tanti nem alkal­maztatott, tekintet nélkül arra, vájjon a fél az esküt letette-e vagy sem, az eskületételi eljárás megsemmisítendő. Bpesti tábla 1890. márczius 13. 55023/89. sz. Gr. IV. 1472. Gl. VI. 1098. 244. §. Oly esetben, midőn a per folyamán elhalt fél jogutóda kéri, hogy az elhalt elődjének megitélt eskü le­tétele neki Ítéltessék meg: azt, hogy az esküvel bizonyitandó tényről közvetlen tudomása van, igazolni tartozik. Ha az eskü le­tételének megengedhetését kérő fél a törvény szerint Öröklésre hi­vatottnak látszik, habár nem le­származó rokon és annak jogutódi minősége az ellenfél által tagad­tatnék, a tagadó ellenfelet terheli e részben a bizonyítási kötelezett­ség. 1873. máj. 5. 3889. sz. Gr. TV. 1473. Gl. VI. 1103. A jogutódokként jelentkező kiskorú örökösök helyett azok törvényes képviselője esküre bocsátható. A perrendtartás 244. §-a esetében a jogutódnak, a ki jogelődje helyett esküt tenni akar, nem kell bizo­nyítania, hogy az esküvel bizo­nyitandó ténykörülményről saját közvetlen tapasztalatán alapuló tudomása van. Curia 1892. június 14. 463. sz. Gr. IV. 1474. A perben megitélt esküre történt ajánlkozás folytán, ha a fél idő­közben meghal, az eskü letettnek csak azon esetben tekintendő, ha a fél az eskütételre vagy maga ajánlkozott, vagy az esküre való jelentkezési kérvényt nevében be­adó ügyvédje e tényre nézve kellő különleges megbízással van el­látva. Curia 1874. deczember 1. 9741. sz. Gr. IV. 1475. Gl. VI. 1109. A főeskü az által, kinek az odaítél ­tetett, letettnek nem tekinthető, ha halála a biróság tudomására hozatott, hanem a meghalt örö­kösei idézendők. Curia 1875. jun. 2. 4138. sz. Gr. IV. 1476. Az eskü letettnek nyilvánítása ama jogi vélelmen alapszik, hogy az, kinek az eskü jogérvényesen oda­itéltetett, azt, ha életben marad, valósággal le is tette volna. E fel­tevésnek a perrendtartás 244. §-ában megszabott előfeltételei ak­kor is megvannak, ha két tanú vallomásával igazolva van, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents