Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

188 Polgári perrendtartás 244. §. az elhalt a tárgyalás előtt határozottan megjelölte ama körülményeket, melyekre esetleg megesküdni akart, pertárgyalás után pedig a döntő körülményekre való eskü letevése iránti készségét személyesen — habár magánúton — kinyilvánította, öuria 1883. ápr. 6. 790. és 1896. január 31. 74. sz. Gr. IV. 1477. Gl. VI. 1112. és 1114. Az ügyvédi meghatalmazásban mindennemű eskü felajánlásra, elfogadásra és visszautasításra való felhatalmazásnak megemlítése nem tekintetik oly különös meghatalmazásnak, mely a perrendtartás 244. §-a szerint arra megkívántatik, hogy annak alapján a meghatalmazó érdekében ajánlott eskü ez utóbbinak halála esetén letétinek tekintessék. Curia 1883. decz. 27. 932., 1874. deczember 1. 9741. és 1893. augusztus 30. 6498. sz. Gr. IV. 1478. Gl. VI. 1109. A perben álló félnek kinált és általa elfogadott eskü megitélendő neki az esetre is, ha ő az eskü elfogadása és az Ítélet hozatala közti időben elhalálozott. Ama perben, a melyben az eskü elfogadtatott, el nem dönthető az, hogy az eskü letettnek tekintessék-e vagy sem, mert ez a kérdés a perrendtartás 244. §-a értelmében külön útra tartozik. Curia 1886. május 14. 1961. sz. Gr. IV. 1479. Gl. VI1110. Az a körülmény, hogy az esküre jelentkezett fél elmebeteg lett, nem vonja maga után a perrendtartás 244. §-ának alkalmazását. 0. 1894. deczember 14. 10.527/93. sz. Gr. IV. 1480. Gl. VI. 1118. A perrendtartás 244. §-ában szabályozott eljárást csak az Ítélet meghozatala után elhalt peres félnek jogutódja kérelmezhetvén, az elhaltnak perbeli ügyvédje általános meghatalmazása alapján azt kérelmezni nincs jogosítva. Curia 1892. szeptember 13. 1137. sz. Gr. IV. 1481. * Habár a perrendtartás 244. §-a nem tartalmaz kifejezetten intézkedést az iránt, hogy a jogutód mennyi idő alatt köteles a jogelőde részére megítélt esküre jelentkezni, mégis kétségtelen, hogy ezt csak a perrendtartás 239. §-a által megszabott határidő alatt teheti. Curia 1893. október 5. 1317. sz. Gr. IV. 1482. Ha a fél, a kinek eskü Ítéltetett, elmebetegség miatt gyógykezelés alatt áll és igy nincs kizárva annak lehetősége, hogy a fél betegségéből kigyógyul, illetve hogy elmebeli tehetségét ismét visszanyeri, ugyanazért mindaddig, mig hitelesen ki nem mutattatik, hogy a fél állapota gyógyithatlan, vagy hogy elhalt, a megítélt eskü letettnek ki nem mondható. Pécsi tábla 1893. november 11. 10.949. sz. Gr. IV. 1483. Gl. VI. 1116. Az ügyvéd ügyfelének elhalálozása esetén az örökösök nevében, azok meghatalmazása nélkül is, bejelentheti az eskületételre való készségét és e bejelentés meghatalmazás hiánya okából nem utasítható vissza. Curia 1894. június 22-én. 11.943. sz. Gr. IV. 1484. A per közben elhalt fél részére kinevezett ügygondnok egyedül a kinevezésénél fogva a perrendtartás 244. §-a értelmében beadható kérvény benyújtására nincs jogosítva. Kolozsvári tábla 1895. febr. 21. 403. sz. Gr. IV. 1485. Gl. VI. 1107. Az elhalt peres fél meghatalmazott ügyvéde az őt meghatalmazó örökösed képviseletére is feljogosító meghatalmazásnál fogva, az ügyvédi rendtartás 43. §-a érteimébén nemcsak jogosítottnak, de kötelezettnek is tekintendő a záros határidőhöz kötött az eskünek letettnek kimondása iránti kérvénynek az eddig ki nem nyomozott örökösök nevében való benyújtására. Curia 1895. márcz. 27. 361. sz. Gr. IV. 1486. Az a kérelem, hogy a jogutód a jogelőd helyett az esküt letehesse, yagy hogy az eskü letettnek mon-