Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

178 Polgári perrendtartás 235. §. nincs. Curia 1872. október 25-én. 5581. sz. Gr. IV. 1381. A főeskü általi bizonyitás alkalmából a bizonyitó fél által tett azon állitás, hogy a bizonyitandó tényről csak maga bir közvetlen tudomással, az ellenfél azon állitása ellenében, hogy neki is van a fennforgó tényről tudomása, csak akkor tekinthető valónak s ennélfogva annak az általa ajánlott főeskü csakis akkor Ítélhető meg, ha ebbeli állítását beigazolja, ellenesetben a főeskü az ennek letételére késznek nyilatkozott ellenfélnek ítélendő meg. Curia 1873. szeptember 18. 7896. sz. Gr. IV. 1382. Az ajánlott főeskü csak akkor ítélhető meg, ha az ez által bizonyittatni czélzott tények valószínűsége a perben felhozottakból okszerűen következtethető. Curia 8095/74. és 1902. április 2-án. 4891/901. sz. Gr. IV. 1383. Gl. VI. 1026. és 1045. Ha a felszámított ügyvédi munkálatok oly minőségűek, hogy azokról csak felperes bir tudomással, e munkálatok valóban történt teljesítése ajánlott főesküvel is bizonyítható. Curia 1875. február 3. 653. sz. Gr. IV. 1384. Tagadott aláírás a tagadónak beismert aláírásával bár nem teljesen egyezőnek, de ahhoz hasonlónak találtatván, a hasonlatosság elegendő alapul szolgál arra, hogy a perrendtartás 172. §-ában szabályozott eskü a perrendtartás 235. §-ának analógiájához képest felperesnek megítéltessék. C. 1882. május 9. 256. sz. Gr. IV. 1385. Felperes az alperes által tagadott döntő tényre nézve a saját főesküje által bizonyítást nem ajánlván, hanem a főesküvel a bizonyitandó tényről közvetlen tapasztalaton alapuló tudomással nem biró alperest kínálván meg, miután ez a főesküt sem elfogadni, sem visszakínálni nem tartozott, felperesnek a főeskü, habár visszakinálás esetében a letételre késznek nyilatkozott, meg nem Ítélhető, ha oly körülmények is forognak fenn, melyekre tekintettel különben a perrendtartás 235. §-a szerint helye lehetne. C. 787/83. sz. Gr. IV. 1386. A perrendtartás 235. §-ában szabályozott főeskü csak abban az esetben alkalmazható, ha a bizonyitandó ténykörülményekről sem az ellenfélnek, sem az annak érdekében eljárt harmadik személynek (meghatalmazott ügynök stb.) tudomása nincsen. Curia 4281/83. sz. Gr. IV. 1387. Gl. VI. 1048. Egyoldalú főeskü csak akkor alkalmazható, ha a bizonyitás más módon nem eszközölhető és ha olyan körülmények forognak fenn, a melyek az állítást támogatják. 0. 1886. április 6. 6986/85. és 1899. szeptember 14. 625. sz. Gr. IV. 1388. Gl. VI. 1045. és 1046. Ha valamely körülmény tekintetében a bizonyitó fél által kihallgattatni kért tanuk vallomásával részbizonyiték (perrendszerü félbizonyíték) előállítva nem lett, azonban az állitás valószínűvé tétetett, nem a másik félnek, hanem a bizonyitó félnek Ítélendő a főeskü. Curia 2477/85. és 1886. július 27. 5311. sz. Gr. IV. 1389. Gl. VI. 1045. A perrendtartás 235. §-ának kivételes rendelkezése nyilván csak arra az esetre nyer alkalmazást, midőn a bizonyításra kötelezett s a bizonyitandó ténykörülményről tudomással biró fél saját főeskü jével kívánja perbeli állítását bizonyítani; csak ez esetben forogván fenn szüksége annak elbírálására, hogy a perbeli körülmény figyelembe vételével lehet-e az eskü általi bizonyításnak helyt adni vagy sem. Midőn azonban a bizonyításra kötelezett fél nem saját, hanem az ellenfélnek odakínált esküvel kíván bizonyítani, a perrendtartás 233. és 234. §-ainak rendelkezései alkalmazandók. C. 1888. szeptember 12. 4525. sz. Gr/ IV. 1390. Gl. VI. 1044.