Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 167—168. §§. 157 peresre hárul, ha meg van állapítva, hogy az okiratot az alperes nem írta alá az előttemező tanuk jelenlétében és magának az okiratnak szövege az alperes kezességi kötelezettsége elvállalása iránt mitsem tartalmaz. 0. 1898. nov. 26. I. G. 351. sz. F. IV. 181. 1. Gr. IV. 1200. Ha a kötelezvényt előttemező tanuk nem voltak együtt és egyszerre jelen, az okirat nem felel meg az 1868 :LIV. t.-cz. 167. §. b) pontja rendelkezésének. Budapesti tábla 1898. szeptember 29. I. G. 179. sz. Gr. IV. 1201. Gl. VI. 919. A későbbi törvényben szabályozott bizonyítási mód a törvény életbeléptetése előtt kiállított okiratokra is kiterjed. Az adóslevelekre vonatkozó kivételes bizonyítási mód nem zárja ki, hogy a mennyiben a nem teljes bizonyítékot képező adóslevélen kívül más bizonyítási adat is fennforog, . ezeknek mérlegelésével a bíróság a kölcsön leolvasását és a kötelezettség fennállását bizonyítottnak elfogadhassa. Curia 1899. január 18. I. G. 465/98. sz. Gr. IV. 1202. Az olyan okirat, a melynek tartalmában nem foglaltatik sem az, hogy az azt kiállító fél az emiitett összeget kölcsön fejében kapta, sem az, hogy ennek visszafizetésére magát kötelezte, oly adóslevél- . nek, a melyre a S. E. 73. §. 2. bekezdésének rendelkezése alkalmazandó, nem tekintethetik. Az okirat tartalma szerint 3 felperes a kereseti összeget „a conto" szolgáltatván ki az alperesnek, e kifizetés oly jogviszony létezésére mutat, a melynél fogva fizetésre kötelezve a felperes volt s az ilyen alapon eszközölt fizetés az alperes irányában a kölcsönügylet létrejöttét egyenesen kizárja. C. 1899. márczius 6. I. G. 50. sz. Gr. IV. 1203.; F. IV. 363. 1. Ha az írni és olvasni tudó fél az idegen kézzel irt adóslevélokiratot két tanú jelenlétében aláírja, az ellene teljes bizonyítékul szolgál, tekintet nélkül arra, hogy tartalma előtte fel lett-e olvasva. C. 1899. decz. 4. I. G. 460. sz. F. V. 190. 1. Gr. IV. 1204. A magánokirat érvényességéhez, melynek tartalma tagadtatik és melynek kiállítója sem irni, sem olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti, szükséges, hogy a megértelmezés megtörténtét a tanuk az okiraton bizonyítsák. C 1895. ápr. 25 1896. Gl. VI. 921. L. m. B. 1899. nov. 23. I. G. 261. Gl. VI. 922. A Kt. 313. §-ára csak a szerződés érvényessége, de nem az okirat tartalmának bizonyítása tekintetéből lehet hivatkozni. B. Váltótanácsnak 1889. jan. 21-iki megállapodása. Gl. VI. 930. Az okiratot aláiró félnek szabadságában áll azt igazolni, hogy az okirat idegen kézzel irt vagy azzal egy tekintet alá eső nyomtatott tartalma a valótlan és hogy a szerződés voltaképpen mily feltételek mellett jött létre. C. 1891. decz. 16. 389. sz. Gl. VI. 932. L. m. C. 1899. nov. 16. 4481. Gl. VI. 933. Az a körülmény, hogy az engedményről kiállított okirat az átruházás egyenértékének megkapására beismerést tartalmaz, nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy az okiratnak ez a tartalma nem felel meg a tényleges valóságnak. B. 1898. jun. 27. I. G- 117. sz. Gl. VI. 934. L. m. C. 1900. szept. 12. 278. Gl. VI. 937. 0. 84. márcz. 12. 6659/83. Gl. VI. 942. C. 89. okt. 23. 2235. Gl. VI. 943. Magánokiratokon levő aláírások valódiságának bizonyítása nem tartozván a községi elöljáróság hatáskörébe, az elöljáróság ilyen bizonyítványa csakis magánbizonyitvány jellegével és természetével bir. Curia 1903. decz. 10. 7646/902. sz. Gr. X. 783. Az okirat ama kitétele, hogy minden olyan kikötés, mely az okiratba bele nem vétett, az eladóra nézve nem kötelező, nem zárja ki annak