Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

4 1. §• ~ A vagyonátruházási illeték nemei. tében jött létre, amelyeknek az egyéni cég birtokosa, a köz^ kereseti társaságban bírt vagyoni részarányát meghaladóan, az átruházó jogügylet keletkezését megelőzően még nem volt tulajdonosa. A 4.420/1918. M. E. számú rendeletnek azzal a határozmányával szemben, amely az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez annak meghatározott kellékekkel bíró okiratba foglalását kívánja, az 1920:XXXIV. tc. 1. §. (3) bekezdése, tehát később alkotott különleges jogszabály azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ingatlannak átruházása vagyonátruházási illegték alá esik arra tekintet nélkül, hogy az átruházásról kiállítottak-e okiratot vagy sem. A felhívott jogszabályokban jelentkező ellentét kiküszöbölése céljából az 1923:XXXIII. tc. 8. §. d) pontja — amiként azt az annak tárgyában kiadott 117.303/1923. P. M. sz. rendelet 7. §-a kifejti — a gyakorlatnak arra az álláspontjára tekintettel, amely szerint a csupán élőszóval kötött ingatlant átruházó jogügylet után azért nem lehet illetéket követelni, mert a magánjog szabályai szerint az ingatlant elidegenítő jogügylet csak akkor érvényes, ha arról okiratot állítottak ki, érvénytelen jogügylet után pedig nem járhat illeték, az 1920:XXXIV. tc. 1. §-ának előbb említett szabályát hitelesen úgy magyarázta, hogy a csupán szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzés is illeték alá esik ugyan, de ilyen esetben az illeték megfizetésének a kötelezettsége csak akkor következik be, ha a szerző az ingatlant továbbruházza. Az 1923:XXXIII. tc. 8. §. d) pontjában foglalt szabálynak tehát az a nyilvánvaló értelme, hogy a magánjog szerint érvénytelen jogügylet után a kincstár csak az érvénytelenül szerzett ingatlannak további átruházása esetén követelhet illetéket, amiből észszerűen következik, hogy ezt a szabályt nem lehet alkalmazni azokban az eseTékben, amelyekben az ingatlannak okirat kiállítása nélkül törtónt átruházása a magánjog szabályai szerint érvényesen létrejött s erre az esetre továbbra is alkalmazni kell az 1920:XXXÍV. tc. 1. §. (3) bekezdésének azt a szabályát, amely szerint ingatlannak okirat kiállítása nélkül történt átruházása vagyonátruházási illeték alá esik, mert az előadottak szerint nyilvánvaló, hogy ezt a jogszabályt az 1923:XXXIII. tc. 8. §. d) pontja csak azokra az okirat kiállítása nélkül kötött jogügyletekre vonatkozóan módosította, amelyek a magánjog szabályai szerint érvénytelenek. Ellenkező felfogás arra a mivel sem indokolható joghelyzetre vezetne, hogy jóllehet a magánjog szabályai szerint valamely jogügylet teljes jogérvónyü ingatlanátruházást eredményezett, vagyis a főjog érvényesült, a kincstárnak illetékkövetelési joga, mint járulékos jog vagy egyáltalán nem, vagy csak bizonyos további történés (az ingatlannak továbbadása) esetébein érvényesülhet.