Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

1. §. — A vagyonátruházási illeték nemei. 5 Nem kétséges, hogy a panasszal megtámadott illetékköyetelés tárgyát tevő jogesetben a közkereseti társaság két tagjának a cégből kilépéséhez és cégvagyoni illetőségüknek az egyedül maradt s ezzel egyéni céggé, tehát új jogalannyá átalakult harmadik cégtagra történt átruházásához, okirat kiállítására nem volt szükség s így az átruházó jogügylet a magánjog szabályai szerint teljes jogérvénnyel létrejött. De mert a közkereseti társaságnak a cég nevén állolt ingatlanvagyona is volt, ez az ingatlan is az említett jogügylettel és csak azzal, tehát okirat kiállítása nélkül, a meg nem változott szövegű egyéni cégnek a tulajdonába ment át. Nincs jogszabály, amely az ingatlannal rendelkező közkereseti társaság tagjainak jogérvényes kilépéséhez, illetve cégbirtokosi illetőségüknek az elidegenítéséhez okirat kiállítását kívánná meg s ennek folytán nem kétséges, hogy a tagok cégvagyoni illetőségének s azokban bennefoglaltan ingatlanilletőségüknek is a harmadik tagra, illetve az egyéni cégre történt átruházása a kereskedelmi törvény szabályainak megfelelően, tehát teljes jogérvénnyel megtörtént, amit egyébként a jogügyletnek a cégjegyzékbe történt bejegyzése és annak a központi Értesítőben megjelent kihirdetése is bizonyít, s ennek folytán a szóbanlévő ingatlan átruházása után a kincstárt az 1920: XXXIV. tc. 1. §. (3) bekezdése értelmében, a szerzés jogcímének megfelelő vagyonátruházási illeték az 192[3:XXXIII. tc. 8. §. d) pontjában kifejezett feltétel, illetve korlátozás nélkül is megilleti. Azt a kérdést, hogy az illetéket a közkereseti társaság tulajdonában volt s az egyéni cégre átszállott ingatlannak a teljes értéke után, avagy csupán a kilépett két tag ingatlanilletőségétfiek hányadértéke után kell-e követelni, eldönti az 1920:XXXIV. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 40.000/1921. P. M. sz. rendelet 118. §-ának utolsó bekezdése, amely nyilván arra tekintettel, hogy az egyéni cégnek nincs a cég birtokosától különálló jogalanyisága, s a közkereseti társaságban egyedül maradt cégtag, az ő cégbirtokosi arányának 'megfelelő mértékben az ingatlannak a közkereseti társaság megszűnése előtt is tulajdonosa volt s így az ő részilletőségét a jogügylet nem érintette, kimondotta, hogy ilyen esetben illetéket csak a kilépett tagok hányadilletőségének megfelelő ingatlanérték után lehet követelni. A panaszos fellebbezésében, illetve panaszában azt vitatja, hogy dr. H. J. cégilletőségét évekkel ezelőtt pénzben megváltotta s így az ő ingatlanilletőségének átszállása vételnek minősül s az 1920:XXXIV. tc. 98. §-ában meghatározott illeték alá esik. Ehhez az illetékhez a kincstár — a K. T. 104., illetve 19. §-a értelmében — csak az átruházásnak a Központi Értesítőben 1936-ban történt kihirdetésével szerzett jogot s ennekfoly-