Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

84 27. §. — Az ingatlanok legkisebb értéke. kivetett házadó alapjának 8-szorosában kifejezett törvényszerű legkisebb értéket. Minthogy a panaszosok csak a felépítmény tulajdonjogát szerezték meg és így a telek és az épületre vonatkozólag osztott tulajdon esete forog fenn, — alkalmazandó volna az 1920: XXXIV. tc. 27, §-ának (5) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amelynek értelmében ilyenkor a törvényszerű legkisebb értéket a telek és az épület együttes értékének kell tekinteni, amelynek a két alkotó rész között való megosztása egyezség vagy becslés útján határozandó meg. A fentiek szerinti megosztásnak azonban a jelen esetben nincs helye, mert igaz ugyan, hogy a panaszosok csak a felülépítménynek a tulajdonjogát szerezték meg s a teleknek a tulajdonjoga az eladónál maradt s így adva van az osztott tulajdonnak az esete, de a panaszosok megszerezték a telek örökhaszonbérletének a jogát is, már pedig ennek — az 1920:XXXIV. tc. ,33. §. 1. pontja és 34. §-a szerint meghatározott — értéke ugyanannyi, mint a telek tulajdonjogának az értéke: a teleknek és az épületnek együttes értékét kifejező törvényszerű legkisebb érték megosztásának nincs gyakorlati jelentősége, mert hiszen az épületnek különvett értékéhez a telek örökhaszonbérletének az értékét hozzá kell adni, ez pedig ugyanolyan érték, mint a telek tulajdonjogának az értéke. Kétségtelen ugyanis, hogy az örökhaszonbérlet jogának, mint az ingatlanhoz kapcsolt jognak, az ingatlannal, — már mint a felülépítménnyel — együtt történő átruházása is a már említett törvénycikk 2. §-ának (3) bekezdése értelmében, ingatlanként illet ékezendő; már pedig, mivel az örökhaszonbérleti jog a haszonélvezeti vagy használati szolgalomban rejlő jognál nagyobb erejű és tartalmú jog, ennek az értékének a meghatározásánál is a felhívott törvény 33. §. 1. pontjában és a 34. §-ában foglalt rendelkezéseket kell irányadóknak tekinteni s az ily alapon történő értékkiszámításnál az örökhaszonbérlet értékeként ugyanaz az összeg jelentkezik, mint amit a törvényszerű legkisebb értékek megosztása folytán, a telekre eső érték-rész tenne ki. Minthogy az örökhaszonbérleti jog is az átruházás tárgya volt, ennek a jognak az értéke a törvényszerű legkisebb értékből nem jön levonásba, és így nem áll meg a panaszosoknak az az okfejtése, hogy a törvényszerű legkisebb érték alapulvételével történő illetékezéssel, a szerzett jognál több érték vonatott illeték alá. Ugyanis a haszonvétel értéke a vagyonértéknek huszadrésze, de az örökhasználatnál ezen évi haszonnak húszszorosa számítandó és igy az örökhasználat értéke éppen annyi, mint amennyi volt a vagyonnak az értéke.