Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

21. §. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. 73 panaszostól követelnek, vagyis a teljes illetéknek a fele, feltétlenül megilleti s ennekfolytán megillette volna abban az esetben is, ha a szerződés az illetéknek ki által való1 megfizetése tekintetében rendelkezést nem is tartalmazna. A kérdés tehát nem az, hogy követelheti-e a kincstár ezt a fél illetéket, hanem csupán az, hogy jogosítva van-e, sőt köteles-e az illetéket elsősorban attól — vagyis ebben az esetben a panaszostól — követelni, aki az illeték megfizetésének a kötelezettségét a szerződésben magára vállalta, vagy pedig már most is jogosítva, illetőleg kötelezve van-e az illetéket az illetékszabályok 13. §-a és 95. §-ának 4. pontja alapján az előadótól követelni. A panaszosnak errevonatkozólag előadott az az érvelése, amely szerint a magánjogi megállapodás csak azt a sorrendet állapítja meg, amelyet a kincstár az egyetemlegesen kötelezettek között betartani köteles, már pedig, minthogy ebben az esetben csak egy kötelezett van, sorrendről tehát nem lehet szó, kétségtelenül figyelemreméltó, mégis arra való tekintettel, hogy az 188$:XLIV. tc. 95. §-a, amely az illetékszabályok eredeti rendelkezését megváltoztatva, a kincstár jogának az érvényesítését a felek magánjogi megállapodásának az esetére sorrendhez kötötte, ezt a sorrendet nem kifejezetten a szerződő felek, tehát nem csak az egyenesadósként egyetemlegesen kötelezettek között, hanem általános kijelentéssel azok között állapította meg, akik az illetékszabályok értelmében az illetéknek a megfizetésére különben is kötelezve vannak, a panaszos vevő pedig, mint az ingatlannak a tulajdonosa, a kincstárral szemben dologi szavatossággal tartozik, tehát szintén kötelezett fél, a panasznak annál kevésbbé lehetett helyet adni, mert ha az illetéket a kincstár részére az eladó köeleztetnék is megfizetni, a panaszos azt neki úgyis visszatéríteni tartoznék, a panaszos tehát nem szenvedett jogsérelmet s így nem is lehet törvényes igénye arra, hogy ez a bíróság az anyagi igazság mellőzésével őt, az eladó anyagi hátrányára, jogvédelemben részesítse. (840. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) Ha az ingatlan vevője a megvett ingatlant másra ruházta át és egyéb vagyonából az általa történt vétel után járó illetéket behajtani nem lehet, abban az esetben, ha az eladó az illetéket magára vállalta is, az illetéket előbb az eladótól, nem pedig a harmadik tulajdonostól kell követelni. Az illetékszabályok 95. §. 4. pontja szerint az ingatlan adásvétele után járó illetéket személyes adósságuk gyanánt az eladó és vevő tartozik fizetni. — Ugyanez a pont, valamint az