Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

74 21. §. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. 1883:XL1V. tc. 95. §-ának utolsó előtti bekezdése az érvényesítés sorrendjére nézve is tartalmaznak bizonyos rendelkezéseket; ezek a rendelkezések azonban csupán a szerződés megkötésében résztvevő azokra a felekre, akiket a fizetési kötelezettség az illetékszabályok szerint különben is terhel, tehát csak az eladóra és vevőre vonatkoznak. — Ezek a rendelkezések tehát nem érintik a kérdésben harmadik tulajdonosnak nevezett új szerző kötelezettségét, — de különösen azt nem lehet ezekből a rendelkezésekből következtetni, hogy az új szerző fizetésre kötelezett adóssá válnék. — Az új szerző az 188J3:XLIV. tc. 95. "§-a első és második bekezdése szerint felelős ugyan az illetékért, de csak mint dologi kezes és csak azt tartozik tűrni, hogy az illeték a birtokába jutott ingatlanból behajtassák. — A kezesi minőség pedig egyenesen kizárja azt, hogy a kincstár mint hitelező a fizetésre személyileg kötelezett adós, az eladó helyett elsősorban a csak kezeskép szereplő új szerző ellen legyen köteles követelését érvényesíteni. (85. számú jogegységi megállapodás.) Ingatlan átruházását tárgyaló szerződlés illetéke a dologi kezestől csak akkor követelhető, ha az a személyes fizetésre kötelezett szerződő felektől be nem hajtható. Az illetékszabályoknak 95. §. 4. pontja azt rendeli, hogy kétoldalú jogügyletnél az illeték lerovására mindkét szerződő fél egyetemlegesen köteleztetik, de egyúttal a fizetés sorrendjére nézve megállapítja, hogy ha az egyik szerződő fél az illeték fizetését magára vállalta, az illeték elsősorban ettől, ilyen megállapodás hiányában pedig ingatlan vagyonátruházásoknál elsősorban az ingatlan tényleges birtokosától követelendő. Minthogy a törvény ebben a szakaszában a szerződő felek egyetemleges kötelezettségét állapítja meg és csak a fizetési sorrendben tesz két esetben kivételt, világos, hogy ez a sorrend másokra, mint a szerződő felekre nem vonatkozhatok. Nem vonatkozhatik jelesül a szerződésen kívül álló harmadik személyekre, még azokra sem, kik az 1881:XXXIV. tc. 39. §-a (illetékszabályok 158. §-a) és az 18&3:XLIV. tc. 95. §-a értelmében dologi kezességgel tartoznak. Hogy a 95. §-nak ezt a 4. pontját máskép értelmezni nem is lehet, kitűnik annak szövegéből, mely szerint a fizetést elvállaló és a tényleges birtokosnak fizetési kötelezttségét, illetőleg annak sorrendjét nem egymás utáni rendben, hanem egymástól elválasztva vagylagosan állapítja meg, vagyis a tényleges birtokost csak akkor kötelezi elsősorban való fizetésre, ha az illetékfizetési kötelezettséget senki el nem vállalta; de kitűnik abból is, hogy a törvény szerint mindazok, akik a 95. §-ban felsorolva vannak, személye-