Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

72 — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. megállapodások esetén a készpénzben fizetendő illetéket min­den esetben közigazgatási úton követelheti. A most idézett pont általános rendelkezését az ugyanazon pontba foglalt kivételes intézkedés nem dönti meg, amennyiben az a szerződő féTekre és a kincstárra nézve csak bizonyos esetekre tartalmaz enged­ményeket; s ennélfogva midőn vagyonátruházásoknál az illeték fizetését az illetékmentes fél vállalja magára, ilyen esetekben csakis az idézett pont általános rendelkezései nyerhetnek al­kalmazást, s ez alapon tőle az illeték elsősorban feltétlenül kö­vetelhető és pedig annyival inkább, mert ha az illeték fizeté­sére az illetékköteles fél köteleztetnék, azt az illetékmentes fél az illetékköteles félnek úgyis visszatéríteni tartoznék, az illeték­mentes fél tehát az adott esetben jogsérelmet nem szenvedhet s nem is lehet törvényes igénye arra, hogy az anyagi igazság mellőzésével az illetékköteles fél szerzett jogában megzavar­tassék. (49. számú jogegységi megállapodás.) Ha a kétoldalulag kötelező jogügylet után pénzben fizetendő illetéknek a viselését az illetékmentes fél a szerződésben magára vállalta, ez az illeték az illetékmentes féltől elsősorban követe­lendő. Sz. nagyközség képviselőtestületének határozatában vilá­gosan ki van fejezve, hogy közötte mint vevő és dr. K. E. és neje mint eladók között a sz.ri 5127. sz. tjkvben felvett ház és hozzátartozó telkek megvétele iránt létrejött aásvételi jogügy­lettől járó illetéket is vevő község viseli. A község ezen határo­zatát a vármegye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta. Mint­hogy az előrebocsátottak szerint Sz. nagyközség a kiszabott vételi illeték fizetését szerződésileg magára vállalía, s így a szó­banforgó illeték nevezett községtől az illetékszabályok 95. §­ának 4. pontja értelmében elsősorban követelendő, ennélfogva a felek panaszának helyet kellett adni. (301. számú elvi jelentőségű határozat. — 1901.) Ha az ingatlan adásvétele iránt létrejött szerződés után járó illetéknek a megfizetését az illetékmentes fél a szerződésben magára vállalta: az illetéket elsősorban tőle kell követelni. A panaszosnak az az egyik tévedése, hogy a szóbanlévő illetékhez a kincstárnak magánjogi megállapodás nélkül nem volna joga, ilyen jogot tehát magánjogi kikötéssel sem sze­rezhetett. Ez a felfogása azért téves, mert az 1887:XLV. tör­vénycikk 6. §-ának a szövege — nem az 1881:XXVI. tc. 22. §. c) pontja alá eső társaságról lévén szó — semmi kétséget sem hagy fenn aziránt, hogy a kincstárt az az illeték, amelyet a

Next

/
Thumbnails
Contents