Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

21 §. — Fizetésre közvetlenül kötelezettek. 71 Az illetékszabályok 95. §. 3. pontja értelmében örökségek­nél a jogszerzők mindegyike a neki jutott illeték tárgytól külön szavatol és egyetemlegesen csak akkor felelős, ha az örökség osztatlan közös birtokába jutottak. Minthogy az itt szóbanforgó esetben a panaszos javára a hagyaték tulajdonjoga, mostoha anyja javára pedig annak haszonélvezeti joga szavatoltatott be és így a panaszos a haszonélvező illetékeért a hivatkozott tör­vényszakasz szerint nem felelős, minthogy ezek szerint a pa­naszos tulajdonáut jutott ingatlanokra az ellene előírt illeté­ken kívül a haszonélvező ellen előírt illeték törvénytelenül kebeleztetett be, a telekkönyvi törlésnek hivatalból leendő esz­közlését elrendelni kellett. Ellenben azt a kérdést, hogy a ha­szonélvező ellen előírt illeték a bekövetkezett halaleset követ­keztében törlendő-e vagy nem, érdemileg elbírálni és ehhez képest a panaszosnak nemcsak a telekkönyvi, hanem a végle­ges törlés iránt előterjesztett kérelmét is teljesíteni nem lehe­tett, mert az előadottak szerint ez az illeték őt nem terhelvén és ezáltal csakis a telekkönyvi bekebelezés címén lévén érde­kelve, neki a végleges törlésres irányuló fellebbezési és panasz­joga nincsen. (351. számú elvi jelentőségű határozat. — 1901). Az illetékköteles és illetékmentes felek között létrejött ingat­lan vétele után járó készpénzben fizetendő illeték az illetékmen­tes féltől követelhető, ha ez az illeték fizetését a szerződésben magára vállalta. Az ill. szab. 95. §. 4. pontjának bekezdése egész általános­ságban azt rendeli, hogy kétoldalúlag kötelező jogügyleteknél a készpénzbeni illeték lerovására mindkét szerződő fél egye­temlegesen, de ha az illeték fizetését az egyik fél vállalta ma­gára, elsősorban ez a fél kötelezendő; ugyanezen pontnak az 1883:XLIV. tc. 95. §-án alapuló szövege pedig azt a kivételes rendelkezést tartalmazza, hogy vagyonátruházásoknál az in­gatlant terhelő illetékek a tényleges birtokos által fizetendők, ha azonban az illeték fizetését az illeték tárgyát képező ügylet határozmányai szerint oly szerződő fél vállalta magára, kit az ill. szab. értelmében különben is illetékkötelezettség terhel, az illetéket mindig ettől a féltől kell követelni. Az idézett pont általános rendelkezéseiből nyilván követ­kezik, hogy a szerződő felek szabad akaratára van bízva, hogy az illeték fizetését miként és mely sorrendben kívánják teljesí­teni, másrészt pedig, hogy a kincstár az illetékkövetelési jogá­nak érvényesítésénél a szerződő felek között létrejött magánjo­gi megállapodás esetén bizonyos sorrendhez van kötve, aminek viszont természetes következménye, hogy ilyen magánjogi

Next

/
Thumbnails
Contents