Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

20. §. — A behajtás elévülése. 69 1.9% 1191 korona 30 fillér, összesen 3881 korona 30 fillér illeték szabatott ki, kifejezetten akként, hogy ezen illetékből 25 korona illeték azonnal, a többi illeték pedig csak B. V.-nak az ingatlanra vonatkozó haszonélvezetének megszűnése után (1911. november 1.-én) ,30 nap alatt válik esedékessé." A számvevőségnek adott utasítás is 3856 korona 30 fillér N jegyzékbe nyilvántartásával kapcsolatosan úgy szólt, hogy: „Egyúttal ügyeljen ezen illetéknek 1911. december 1-én leendő esedékességére és intézkedjék a telekkönyvi biztosítás iránt." Erre a tételre tehát a kérelem alapos volna, ha a kincstár ezí érvényesítené. A megtámadott pénzügyigazgatásáéi határozat azonban ezen tételt nem érvényesíti, sőt a becsatolt telekkönyvi kivonat szerint ez a tétel még az elévülési kérés beadását megelőzőleg több mint két évvel töröltetett is, megszűnés címén. A megtámadott határozat el nem évültnek a kiszabási irat III. oldal l.„ 2., 4. és 5. tétele alatt kiszabott 1913 korona 60 fillér illetéket állapította meg és ezen megállapítás helyes, mert a letett értékpapírok haszonélvezete B. V.-t éltefogytáig illette meg és itt a bejelentés az illetékkötelezett feleket terhelte, tehát a bejelentés, hiánya folytán az elévülés kezdetét sem vehette, — eltekintve attól, hogy ép a panaszirat előadása szerint B. V. 1929. évben halt meg, ettől számítva az elévülés be sem következhetett. Minthogy a kérelem és a megtámadott határozat tárgya csak az elévülés kérdése volt, a panaszban felhozott azon körülmény, hogy a letett és hiteles helyen őrzött értékek (az értékpapírok) teljesen elértéktelenedtek, meg valóság esetén sem változtat azon, hogy az illeték elévülése be nem következett. (1783. számú elvi jelentőségű határozat — 1932.) A zálogjognak illeték biztosítása végett való bekebelezése az olyan fél személyes fizetési kötelezettségének az elévülését, aki a bekebelezés idejében az ingatlannak már nem telekkönyvi tulajdonosa, nem szakítja meg. Vagyonbukott fél illetéktartozásának elévülése a csőd tartama alatt akkor is szünetel, ha az illetékkövetelést nem jelentik be. A fellebbező az előírt illetéknek elévülés okából való törlését kéri azon az alapon, hogy ez az illeték az előírás óta, tehát több mint 5 éven át nem követeltetett. Habár az ügyiratok szerint nincs nyoma annak, hogy a fizetési meghagyásoknak kézbesítésétől, vagyis 1887. október 15-től 1896. augusztus 17-ig a kérdésben forgó illeték szorgalmaztatott, s a telekkönyvi biztosítás, amely a telekkönyvi hatóság 1887. november 19-én kelt végzésével 1887. október 1-től számított rangsorral megtörtént, a fellebbezővel szemben, akinek a zálogjoggal terhelt