Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

18. §. — A kiszabás elévülése. 07 <iékot vagy egyéb vgyonátruházási jogügyletet illetékkiszabás végett a bejelentésre kötelezett fél, a bíróság vagy a jóváhagyó hatóság bejelentette, vagy amely napon a bélyegben lerovandó illetéket le kellett volna róni. A korábbi jogszabály és a ma életben levő törvényes rendelkezés között tehát csak a bélyegben lerovandó illeték kiszabási jogának elévülése tekintetében van eltérés, amennyiben az 1920. évi XXXIV. tc. 18. §. (1) bekezdés első mondatának második tétele az újabb jogfejlődésnek megfelelőleg kimondja, hogy a bélyeggel lerovandó illeték kiszabási jogának az elévülése nem attól a naptól veszi kezdetét, amely napon az illetéket bélyeggel le kellett volna róni, hanem attól a naptól, amelyen a pénzügyi hatóságnak hivatalos lelet vagy feljelentés alapján, vagy más módon tudomására jutott, hogy a bélyegben lerovandó illetéket leróni elmulasztották, amely rendelkezés lényegében megegyezik a K. K. H. ő.nak — a vagyonátruhzási illeték kivételével — az összes egyéb köztartozásra (161. §.) vonatkozó 91. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabállyal. Minthogy pedig az adott esetben az adásvételi szerződés után járó visszterhes ingatlan vagyonátruházási illetéket nem bélyegben, hanem kiszabás alapján pénzben kellett leróni s az 1920. évi XXXIV. tc. 40. §. (1) bekezdésének 2. pontja szerint a bejelentésre kötelezettek maguk a szerződő felek voltak, akik ennek a kötelezettségüknek nem tettek eleget: a fentebb kifejtettek szerint sem az idézett törvény 18. íjának (1) bekezdésében meghatározott öt évi (rövidebb), sem a 18. §. (2) bekezdésében meghatározott tíz évi (hosszabb) elévülési határidő kezdetét nem vette, ennélfogva a panaszosnak — a vevőnek — a kiszabási jog elévülésére alapított kifogását annál kevésbbé lehetett figyelembe venni, mert az 1929. évi december hó 21. és 22. napján levél- és ellenlevél alakjában kiállított adásvételi szerződést, a felek között folyamatban volt perben az 1931. évi január hó ,30. és február hó 4 napján az okirati illeték hiánya miatt Ieletezték meg. A most hivatkozott okiratok tartalma szerint a panaszos a kérdéses házasbelsőséget — az ott körülírt feltételek mellett — 18.350 pengőért vette meg s arra az esetre, ha a szerződéstől elállana, 2000 P bánatpénz megfizetésére kötelezte magát. A b.-i kir. járásbíróságtól megszerzett P. VIII. 146.455/ 1930. számú per irataiból megállapítható, hogy a panaszos a szerződéstől elállott, minek folytán őt a bíróság az eladó javára a kikötés alapján 2000 P bánatpénz megfizetésére jogerősen kötelezte.