Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

62 17. §. — Illetékköuetelés keletkezése feltételes és elhalasztott szerzéseknél. Visszterhes ingatlanvagyonátruházási jogügylet felfüggeszthető vagy hontó feltételhez, vagy időhatárhoz van kötve, befolyással nincs. A 16. §. a haszonélvezettel terhelt vagyon öröklése és ajándékozása esetére akként rendelkezik, hogy a kincstárnak az illetékkiszabáshoz való joga a 13. §-ban, illetve az ajándékozásnál a 14. §-ban meghatározott időben nyílik ugyan meg, — az illetéket azonban csak a haszonélvezet megszűntekor kell megfizetni. A fél kérelmére tehát a befizetés felfüggeszthető, de ha a haszonélvezet megszűnése előtt a fél •önként befizeti az illetéket, visszatérítésnek helye nincs (16. §. 2. b). — Ez a szabály tehát kifejezetten és csakis az öröklés és ajándékozásra vonatkozik és olyan rendelkezést sem e szakasz, sem a törvény nem tartalmaz, amely e jogelvet a haszonélvezettel terhelt ingatlan visszterhes megszerzése esetére is kiterjesztené. A 17. §. a feltételes és elhalasztott szerzéseknél elsősorban a 79. és 90. §-ban felsorolt esetekre hivatkozással, — de azon kijelentése folytán, hogy általában e két eseten túlmenő általános érvénnyel — mondja ki, de csakis azt, hogy -a felfüggesztő feltételtől függő vagyonátruházásoktól az illetéket csak a feltétel bekövetkezésekor kell megfizetni. — A 79. §. az örökség vagy a hagyomány feltételes vagy elhalasztott megszerzése, a 90. §. a feltételes és elhalasztott ajándékozás illetékezését szabályozza .E két eset szabálya a visszterhes vagyonátruházás eseteit nem érinti. — A 17. §. általános jellegű szabályát a feltételes vétellel kapcsolatosan a löl. §. részletezi. Ennek 2. bekezdése csakis felfüggesztő feltételtől függő adásvételnél engedi meg a feltétel bekövetkeztéig, a fél kérelmére ^z illeték befizetésének függőbentartását. — A fentiekkel szemben nem tartalmaz, amint nem is tartalmazhat ellentétes rendelkezést a felmerült esetben hivatkozott 40.000—1921. P. M. sz. utasítás 6. §-a sem. — Megvizsgálásra csak a 17. §. (1) bekezdés végső mondatának értelme szorul. Ez úgy szól: „A haszonélvezet megszűnése előtt önként befizetett illeték visszatérítésének helye nincs." A szöveg szószerinti ismétlése a 16. §. (2) bek.-nek figyelmenkívül hagyva, hogy a IC §. a haszonélvezettel terhelt vagyon öröklése és ajándékozásáról szól, a 17. §. pedig felirata és főszabálya szerint is a feltételes és elhalasztott szerzésekről. — A 17. §. általánosságban kétségtelenül a visszterhes vagyonátruházásra is vonatkozik, lényegében akként, ahogy a szabályt a 101. §. részletezi. A helyes jogmagyarázatnak értelemszerűnek kell lenni. A hivatkozott mondatból azt értelemszerűen kimagyarázni, — hogy a törvényhozó így akart közvetve olyan jogtételt felállítani, amilyent közvetlenül megelőzőleg az alaptételnél fel nem állított és ami a szakaszok feliratában adott rendszerben és előző törvényi kijelentésekbe ütközik, nem lehet. Itt figyelmenkívül hagyta a szövegezés (quandoque dormitat), hogy arról az esetről, hogy