Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

56 13. §. — Illetékkövetelés keletkezése örökségnél. tattak volna és azok létezni megszűntek volna, hogy e helyett ők ellenértéket kaptak, — téves, mert azt az ellenértéket sem ők nem kapták meg, azzal szabadon nem rendelkezhetnek, sem az a kérdés, hogy fognak-e örökösödni az ő gyermekeik vagy épen M. E. vagy gyermekei, el nem dőlt, azoknak öröklési igényei tehát a végrendeleten alapuló jogai ép úgy fennállanak, mint eredetileg fennállottak. Ennek dacára azonban a panasznak egészben helyt adni és az illeték törlését elrendelni kellett, mert az előadottak szerint a végrendeleten alapuló' hagyományt a panaszosok meg nem kapták, az mint utóhagyományi igény még ma is fennáll, dacára annak, hogy a hagyomány eredeti tárgya más értékkel van helyettesítve. A m. kir. pénzügyigazgatóság indokolásának téves volta a már előadottakon kívül kitűnik abból is, hogy az örökösödési jog néhai S. E. után már 1874-ben megnyílt, a kérdés alatt álló vagyonra nézve az örökösödési nyilatkozat G. Ágoston részéről megtörtént, aki egyúttal ennek a vagyonnak kizárólagos örököse — hagyományosa — lett és így ugyanarra a vagyonra egyszerre a maga teljességében két örökös vagy hagyományos még illetékkiszabási szempontból sem képzelhető, következőkép ezúttal örökösödési illeték elő sem írható; az az időpont pedig, mikor az örökösödési jog újra meg fog nyilni, amikor tehát a kincstárnak másodszor lesz joga az örökösödési illetékhez t. i. G. Ágoston halála, még be nem következett. Már pedig a végrendelet ismertetett rendelkezéséből kétségtelen, hogy ebben az esetben hitbizományi helyettesítésről van szó, ahol a kinevezett örökösök, hagyományosok nem egymás mellett, hanem egymás után vannak öröklésre hivatva. — Nem pótolja a téves intézkedés következményeit az a rendelkezés sem, hogy a már most megszabott illeték G. Ágoston haláláig nyilvántartásba helyeztetett, mert amíg egyrészről ezzel a rendelkezéssel a panasszal megtámadott végzésnek az az indokolása, hogy az utóhagyománynak a panaszosok birtokába jutván, az illeték is esedékessé vált, — ellentétben áll; addig másrészt jogellenesen előre megállapítja összegében azt az illetéket, mely a kincstárt akkor fogja megilletni, ha az újabb örökösödés megnyílni fog, amikor is azok a jogszobájyok lesznek irányadók, amelyek annak idején érvényben fognak állani és csak azután az összeg után fog az illeték élőírható lenni, amely összeg az utóhagyományosok vagyonába tényleg át fog menni, ez pedig — a képzelhető esélyeket szem előtt tartva — az ügyfelek, esetleg a kincstár sérelme nélkül előre meg nem állapítható. De sérti is a kincstár jogait az előzetes illetékmegszabás, mely csak az esedékességet függeszti fel, mert az illetékszabályok 138. §-ának c) pontja nem utóörökösödés és utóhagyományoknáj, hanem akkor alkalmazandó, ha felfüggesztő feltétel esete forog fenn, ha pedig a most illeték