Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

13. §. — Melékköveielés keletkezése örökségnél 55 biztosíttatik olykép, hogy a telekkönyvi bekebelezésnél az utóhagyományi minőség és az utóhagyományosok neve abban a rendben tüntessék ki, mint azt az örökhagyó eredetileg elrendelte. A jogügylet után a panaszos kiskorúak terhére 30.000 frt után örökösödési illeték Íratott elő és annak G. Ágoston haláláig N. jegyzékbe vétele rendeltetett eh Az ugyanezen tételszám alatt G. Ágoston terhére a díjjegyzék 27. és 66. tétele alapján 30.000 frt után III. fok. mellett előirt illeték nem képezi panasz tárgyát. A panaszos, mint a kiskorúak részére árvaszékileg erre az esetre kirendelt ügygondnok fellebbezésében azt vitatta, hogy a szerződés jogról való lemondást tartalmaz, mely után III. fok. mellett a visszteher összegét figyelembe véve, az illeték G. Ágoston ellen előiratott, örökösödésnek esete pedig fenn nem forog, annál kevésbé, mért az utóhagyomány helyébe a megváltási összeg nem lépett, azt nem helyettesíti, annak jogji természetével nem bir. A fellebbezés szerint ez az illeték a kiskorúaktól annál kevésbé követelhető, mert a szerződésben az illeték fizetését G. Ágoston vállalta magára. A m. kir. pénzügyigazgatóság a fellebbezés kérelmét elutasította, mert panaszosok az ufóhagyomány birtokába a kikötött idő előtt jutottak, tehát az örökösödési illeék a hagyomány után megszabandó volt és az illeték is esedékessé vált. Azt a kifogást pedig, hogy az illetékfizetési kötelezettséget G. Ágoston vállalta át, la (panasszal megtámadott végzés azért hagyta figyelmen kívül, mert a szerződésnek ez a pontja csak a szerződés után járó illetékre, nem pedig az örökösödési illetékre vonatkozik. A szerződésnek a címe és fentismertetett szövege egyaránt használ olyan kifejezést, mely arra engedne következtetést, hogy az utóhagyományi jog megszűnt, a várományosok már most kielégíttettek, de olyanokat is, melyekből még az következik, hogy az utóhagyomány még fennáll, a várományosok jogjain változás nem történt, annyi azonban kétségtelen, hogy a szerződés rendelkezései azt a jogviszonyt, mely az előhagy ományos és az utóhagyományosok között volt, a továbbiakra nézve még az öröklési rend legkisebb részletéig fentartotta és egyedül azt a változtatást eszközölte, hogy az utóhagyomány eddigi tárgjyát — a házat — felcserélte újjal, a 30.000 frt-tal és így a szerződéssel ugyanaz a jogviszony állott elő, mintha mindjárt az osztályos egyességnél az érdekeltek fentartották volna ugyan a végrendeletben szabályozott hagyományt utóöröklési joggal terhelve, de a ház helyett a hagyomány tárgyául 30.000 frt tőkét jelöltek volna ki. A panaszosoknak az a védekezése tehát, hogy az utóhagyományosok igényei megvál-