Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
6. §. — öröklés, ajándékozás illetékmentes. 35 Ennek a szószerinti idézett rendelkezésnek a tartalmából — különös tekintettel arra, hogy a végrendeletben az alapítvány eredeti rendeltetésétől és céljától eltérő külön intézkedés nem foglaltatik arra az esetre, ha az alapítványt tevőnek illetve a férjének a rokonságában neveltetési alapítvány élvezetére alkalmas leány nem találtatnék — szükségképen következik, hogy a rokonságban található és az alapítványt tevő által a végrendeletben körülírt kellékkel bíró leánynak nem létében az alapítvány élvezete idegenekre is háramoíhatik. Ezt bizonyítja az előbb idézett rendelkezésnek az a kitétele, amely kimondja, hogy addig, amig megfelelő rokonok találtatnak, az alapítvány élvezetében idegenek nem részesülhetnek, miből a dolog ellentéteképen szükségképen következik, hogy e feltétel fenn nem forgása esetében az idegeneknek az alapítvány élvezetében tényleg helye lehet; és erre mutat reá különösen az az „is" szócska is, amely a rokon gyermekeknek az alapítvány áldásaiban való részeletésére; körülírt „legszegényebb és legárvább" feltételnek meghatározásánál kétségtelenül céltudatosan használtatott és amelyből egyenesen az következik, hogy az alapítványt tevőnek lelki szemei előtt a rokongyermekek ez alapítványban leendő részeltetésénél szintén ugyanazoknak a feltételeknek a megkívánása lebegett, amely feltételekhez az alapítványban való részesedést általában — tehát mindenkire nézve s ennekfolytán az idegenekre is — fűzni óhajtotta. E tényállással szemben a panaszolt határozatnak indítóokai annak változatlanul leendő fenntartására elfogadható alapot nem nyújthatván, a rendelkező részben foglaltakhoz képest kellelt határozni. (943. számú elvi jelentőségű határozat. — 1910.) A lelencház részére tett hagyomány illetékmentességét nem «rinti az, hogy a végrendelet szerint a lelencházba vagyonosabb osztálybeli lelencek is felvehetők. A lelencház részére tett alapítvány, mivel a lelencek felvétele, ápolása, nevelése és majdani oktatása kétségtelenül és természeténél fogva közjótékonysági és közoktatási célzatú ténykedés, az 1868:XXIII. tc. 21. §-a értelmében illetékmentes, amin nem változtat az a körülmény, hogy a végrendelet szavai szerint, ha szegénysorsúak közül nem volna jelentkező, titoktartás mellett lelenceket a vagyonosabb osztályból is fel lehet venni, mert először is ez a tehetőség csak esetleges, másodszor a lelenc fogalmából folyik, hogy a lelencgyermek mindig szegénysorsú, önmagával tehetetlen és ápolásra, eltartásra, felnevelésre és könyörületre rászoruló lény, még ha esetleg később kiderül is, hogy vagyonosabb osztályból származik. A 3*
