Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

-28 2. §. — Ingatlanok, ingók, jogok. mey ingatlanhoz tartozó jogot nem képez, az ingatlanok feletti vagyonátruházásokra meghatározott illetékek alá nem tartozhatik, az illetékdíjjegyzék I. tétel 2. jegyzete alapján jogosan kívánhatja a panaszos, hogy az adásvevési illeték külön szabassék ki az ingatlanok és külön a fentiek szerint ingóságot képező gyógyszertári reáljog és a felszerelések vétele után. (367. számú elvi jelentőségű határozat. — 1901.) Telekkönyvileg feltüntetett gyógyszertári gyökösjogok, habár azok az ingatlannal együtt képezik is az átruházás tárgyát, mint ingóságok illetékezendők. A panaszos azt állítja, hogy abból a 77.000 K vételárból, amelyért a s.-i 138. sz. telek jegyzőkönyvben felvett ingatlant, továbbá az ezen telekjegyzőkönyvben az A. lapon 3. sorszám alatt bevezetett reáljogú gyógytárt megvette, az ingatlanra 1400 K, a gyógyszertári jogra és felszerelésekre pedig 75.600 K esik. Az elöljáróság helyhatósági bizonyítványában* a kérdéses ingatlan becsértékét csak 500 K-ra teszi. — Tekintve már most, hogy a vétel tárgyát képező gyógyszertár reáljogú, figyelemmel a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XVI. le. 130. §-ának azon rendelkezésére is, mely szerint a reáljqgú gyógyszertár önálló magánjogi szerződéssel átruházás tárgyává tehető. — sem ingatlan dolgot, sem valamely ingatlanhoz tartozó jogot nem képez, — az ingatlanok feletti vagyonátruházásra meghatározott illeték alá nem tartozhatik, az illetékdíj jegyzék 1. tétel 2. jegyzete alapján jogosan kívánhatja a panaszos, hogy az adásvételi illeték külön szabassék ki az ingatlan és külön a fentiek szerint ingóságot képező gyógyszertári reáljog vétele után. (641. számú elvi jelentőségű határozat. — 1905.) A telepengedélyért, mint az ingatlanhoz kötött jogért fizetett összeg, ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik. A panaszos a terhére kivetett ingatlan vagyonátruházási illeték leszájlítását azért kéri, mert a 693.660 K-t a telepengedély és az iparjogért fizette; eziek a jogosítványok nézete szerint az ingatlantól függetlenek lévén, az azokért fizetett összeg ingatlan vagyonátruházási illeték alá nem vonható. — A panasz nem helytálló. — A telepengedély, amint ez az 1884:XVII. tr. 26—30. §-aiban körülírt telepengedélyezési eljárásból is kitűnik, nem személyhez, hanem ahhoz az ingatlanhoz kötött jog, amelyre az megadatott, ellentétben az iparjog gyakorlására vonatkozó jogosítvánnyal, amely személyhez kötö'tt. Míg tehát a telepengedély az ingatlannal eigyütt új tulajdonosra átruházható, az ipar üzésére vonatkozói jogosítvány, az 1884:XVII. tc. 40. §-ában foglalt kivételtől eltekintve, átruházás tárgyát nem