Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

19U.XL11L tc. í. §. 209 szabállyal ellenkező rendelkezést nem tartalmaz, sem annak ilyen esetre való alkalmazását nem zárja ki. (188. számú jogegységi megállapodás. — 1933.) A bíróság megkeresésére külföldön felvett jegyzőkönyv — amennyiben sem okiratot, sem bizonyítványt nem tartalmaz — illeték alá nem esik. Az illetékdíjjegyzék 46. tételének 5. pontja szerint a külföldi hivatalos kiadványok közül, amelyek közé a 3. pont szerint a jegyzőkönyvek is tartoznak, csak azok illetékkötelesek, amelyek — nyilván jogügyletről kiállított — okiratok vagy bizonyítványok. A többiek csak mint mellékletek kerülhetnek illetékkötelezettség alá. — Azt a jegyzőkönyvet, amelytől az államkincstár az illetéket követeli, a felterjesztett periratok szerint a budapesti kir. járásbíróság megkeresésére a berlini kir. járásbíróság vette fel. — Minthogy ez a jegyzőkönyv sem nem jogügyletet tartalmazó^ okirat, sem nem bizonyítvány s azt a panaszos mellékletként sem használta, azért attól illetéket követelni nem lehet. (1164. számú elvi jelentőségű határozat. — 1914. ) Arra a beadványra, amelyben az ügyvéd általános meghatalmazásának a nyilvántartásba való bejegyzését kéri, a bejegyzésért fizetendő illetéken kivül még az 1. S. 2. pontjában megszabott illetéket is le kell róni. A panaszos azt vitatja, hogy arra a bejelentésre, amelyben a járásbíróságnál általános meghatalmazását, a jegyzékbe való bevezetés végett, a Pp. 102. §-a értelmében bejelentette, a meghatalmazásnak a jegyzékbe való vezetéséért az 1914:XLIII. tc. 30. §-a szerint járó 5 K-n kívül beadványi illetéket leróni nem tartozik. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. Az 1914:XLIII. tc. 30. §-ának rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy az ott megszabott 5 K ama tevékenységért fizetett díj, amellyel a meghatalmazást az erről vezetendő nyilvántartásba bejegyzik. Nyilvánvaló ez abból, hogy az illetéket nem a bejelentés után szabja meg, hanem a meghatalmazásnak a jegyzékbe vezetéséért. Ez az illeték tehát nem beadványi illeték s magával a beadvánnyal nincs is szorosabb összefüggésben, dacára annak, hogy a 49. §. intézkedik arról, hogy a beadványon, vagy a bejelentést tartalmazó jegyzőkönyvön kell leróni, amint nem lesz beadványi illetékké a fizetési meghagyások illetéke sem azáltal, hogy a kereseten kell leróni. A panaszosnak az az érvelése, hogy külön beadványi illeték épúgy nem jár, mintahogy nem jár a fellebbezés bejelen14