Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

ilO. §. — Megbízás alapján való vétel. is, ha a meghatalmazást az árveréstől számítandó 8 napon belül be is mutatja A panaszos azért kéri magát a kifogásolt illeték meglizetésének kötelezettsége alól felmentetni, mert ő a törvény kívánalma szerint 8 napon belül bemutatott meghatalmazással igazolta, hogy az árverésien. B. I. községi bíró képviseletében árverelt és vett. Eltekintve azonban attól, hogy B. I. községi bíró (az 'árverési jegyzökönyvet, melyben a panaszos mint vevő szerepel és amelyet a panaszos ezen minőségében is írt alá, észrevétel nélkül szintén aláírta, ennek az érvelésnek törvényes alapja nincs, mert az ill. díjj. 7. tételéhez fűzött jegyzet világosan rendeli, hogy a meghatalmazó az árverési jegyzőkönyv aláírása előtt vagy annak alkalmával bejelentessék,, ami meg nem történt s amit a meghatalmazásnak 8 napon belül történt bemutatása annál kevésbé pótol, mert ez a meghatalmazás is az árverés után lett kiállítva. (442. számú elvi jelentőségű határozat. — 1902.) Midőn ingatlannak bíróilag történt elárverezésénél a részvénytársaság igazgatója a részvénytársaság részére meghatalmazotti minőségének igazolása nélkül ingatlant vesz, árverési vevőül a részvénytársaság igazgatója saját személyében tekintendő s ha ezen minőségében az ingatlant a részvénytársaságra ruházza, új vétel létesül. A panasszal megtámadott illeték azon „átruházási okirat" után szabatott ki, melyet N. Gy. a k.-i takarékpénztár részére a t.ri 2246. számú tjkvbeli ingatlanra vonatkozólag kiállított. Ezt az ingatlant ugyanis a nevezett mint a k.-i takarékpénztár igazgatója végrehajtási árverésen kifejezetten ezen minőségében vettei ugyan, de mivel a takarékpénztárnak meghatalmazását az 1881 :LX. tc.-ben fogalt végrehajtási törvény 174. §-• ában megállapított 8 nap alatt be nem mutatta, árverési vevőül nevezett N. Gy. saját személyében tekintetett. Ennélfogva állíttatott ki a kifogásolt illeték alá vont okirat, amellyel N. Gy. ezt a takarékpénztár igazgatói minőségében vett ingatlant a takarékpénztárra ruházza s a takarékpénztár azt elfogadja. Ennek az illetéknek a törlését a takarékpénztár azért kéri, mert az árverési vételtől az illeték már kiszabatott s be is fizettetett, az az okirat pedig, mellyel a nevezett igazgató* az ingatlant a takarékpénztárra ruházza át, illetékköteles jogügyletet nem tartalmaz. Ugyanis az 1875:XXXVII. tc.-ben foglalt kereskedelmi törvény 186. §., valamint az 1868:LIV. tc.-ben foglalt perrendtartás 84. §-ának a szelleméből következik, hogy az intézeti igazgató az illető intézetet meghatalmazás nélkül képviseli; éppen azért a fennforgó esetben a végrehajtási tör-