Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

SS. §. — Az örökösödési igény eladása. 137 Ennek a §-nak (1) bekezdése értelmében pedig az illeték alapjára nézve elsősorban a vételár az irányadó. Tekintettel arra, hogy az örökösödési igény vételekor még meg nem nyilt örökrész, tehát bizonytalan érték képezte a vétel tárgyát, a m. kir. közigazgatási bíróság az illeték alapjául csakis a vételárat találta elfogadhatónak. Ez pedig vitán kívül, 1921. évi 35.000 papírkorona volt egy-egy eladóra nézve, s miután a panaszos és neje 3 eladótól vett: a összes vételár 75.000 papírkorona volt, ami az 1921. évre megállapított 85-ös arányszámmal átszámítva, 862 aranykoronát és 35 aranyfillért, azaz 1023 P 52 f-t tesz. Kikerekítés mellett tehát 1020 P után 5%-kal, 101 P vételi illeték jár. Ezért ezt az illetéket erre az összegre kellett leszállítani. (1900. számú elvi jelentőségű határozat. — 1936.) Olyan szerződés, amellyel valaki másnak ingatlannal is biró személy után remélt örökségét készpénz ellenében megszerzi, abban az esetben, ha a jogügyletről kiállított okiratban az ingatlan ára különösen kitéve nincs, az egész vételártól 4.3% illeték alá esik. Az olyan szerződés, amellyel valaki másnak reménybeli örökségét készpénz ellenében megszerzi, reménybeli vétel, amelytől az illetékdíjjegyzék 86. tétel C. pontja rendelkezéséhez képest a vételár szerint 4i3% illeték jár abban az esetben, ha a szerződés tárgyát ingatlan javak, vagy pedig együtt ingó és ingatlan javak képezik s e kétnemű dolgokra különkülön számított vételár az okiratban el nem különíttetetl. Minthogy a megilletékezett két szerződéssel a panaszosnak testvérei a szüleik után remélhető örökségüket a szülők életében összesen 9200 K kifizetése ellenében átengedték; minthogy továbbá az időközben már meghalt egyik szülőnek hagyatékára vonatkozó iratok szerint ennek a hagyatéka csak ingatlanból állott s e hagyatéki iratok mellett levő telekkönyvi másolat szerint a másik szülőnek is van ingatlana: a fentidézett törvényes rendelkezés alapján a panaszos terhére a kifizetett vételárak után 4.3%-kal az illeték törvényszerűen állapíttatott meg. Ez az illeték a reménybeli dolgokat átruházó jogügyletnek megkötésétől a vételár szerint jár s így független attól, vájjon a vételárnál nagyobb vagy kisebb értékű dolgokat fog a vevő a szerződésnél fogva általa gyakorolható jog alapján megszerezni s attól is, vájjon e szerzéstől átruházási illeték fizetendő lesz-e vagy sem. (956. számú elvi jelentőségű határozat. — 1910.)