Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

2 ///. szab. 1. §. A. — Az illeték tárgya. támadott határozata nem követel illetéket, mert azt a panaszos cég, ezekre a díj nyugtákra tekintet nélkül, évnegyedenként pénzben megfizeti. A pénzügyigazgatóság helyesen állapítja meg, hogy a szóbanlévő okiratok üzleti események feljegyzésére szolgálnak s ennek folytán helyesen minősíti azokat könyvelési íveknek, mert a már ismertetett tartalmuknál fogva, a megkötött biztosítási ügyleteket és az azoknak alapján az ügyfelek által teljesített szolgáltatásokat, tehát a legszorosabb értelemben vett üzleti eseményeket rögzítik meg. De figyelemmel arra, hogy az 19*20:XXIV. tc. 5. §-ának (5) bekezdése, illetve az 5100—19Ö1. M., K sz. rendelet (2) bekezdése a szóbanlévő illetéket ívenként követeli, már pedig a szóbanlévő okiratíveket egymástól, a sorlyukasztás mentén külön ívekké, ketté lehet választani, sőt látható rendeltetésük is ez, amely esetben az illeték tárgya nem 1956, hanem 3912 ív, a híróságnak az illetékjogi kérdést ebben a vonatkozásban is el kell bírálnia. Ennek eredményeként megállapítja a közigazgatási bíróság, hogy a kettéválasztott íveknek nemcsak azok az ívei minősülnek könyvelési íveknek, amelyekről a szelvényszerű díjnyugtákat nem vágják le, vagyis amelyek csonkíttatlanul maradnak a panaszos birtokában, hanem könyvelési íveknek minősülnek azok az ívek is, amelyek a díjnyugtáknak szánt részek esetenkénti levágásával terjedelmükben minden egyes fizetéssel, tehát hónapról hónapra csökkennek, mert ezeknek az íveknek a biztosító intézet birtokában maradó részén feljegyzett szövege szerint, az okirat díj nyugtáknak szánt részeit a díjfizetés teljesítésekor le kell vágni, s ennélfogva az okiratoknak azokkal való megcsonkítása, éppen a levágott részeknek a hiányával fejezi ki az okirattal megrögzíteni kívánt üzleti eseményt. A szelvénynek a hiánya ugyanis egy meghatározott időben esedékessé vált, meghatározott összegű díjkövetelés megtörtént kifizetését bizonyítja. Az a körülmény, hogy ezek az utóbb említett ívek, szöveg, vagyis íráshiányukkal rögzítik meg az üzleti eseményeket, az okiratnak, mint az illeték tárgyának még részleges hiányát sem jelentik, mert okirat alatt: emberi gondolatnak, anyagon, bizonyos célból, írással, vagy érthető jelekkel való megrögzítését kell érteni, ez pedig abban az esetben, ha a gondolatot kifejező jel, az okirat egy bizonyos részének az okirattól való elválasztásában, vagyis hiányában áll: ennek a hiánynak a megrögzítésével éppen úgy adva van, mintha a gondolatot az írás, vagy jel, az okirat tartalmához való hozzáadással fejezné ki. Okirat a vas-