Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
46 54. §. — Egy okiratban több jogügylet i'őügyletről kiállított okiratban forduljon elő", illetve „a főügylet iránti okmányban legyen kikötve." A gyakorlatban idevonatkozóan nyilvánult eltérő felfogásokból az a kérdés adódott, hogy az idézett szabályokban említett okirat alatt mit kell érteni: a főügylétről készült okiratnak a szövegétne, vagy pedig a papirost, amelyen a főügyletet okiratba foglalták. A kérdést eldönti egyrészt az illetékszabályok 46. §-a, amely „egy íven többrendbeli okiratról" szólván, kimondja, hogy ha egy íven többrendbeli okiratot állítanak ki, az illetéket mindegyik után le kell róni, — másrészt az illetékszabályoknak az „okiratalkatrészekről" szóló 49. §-a azzal a meghatározással, hogy a már teljesen kiállított okirathoz függesztett azok a toldalékok, melyek által az okiratban foglalt jogügyletben a jogok vagy kötelezettségek helyére, idejére, nemére vagy terjedelmére nézve változás nem történik, külön illeték alá nem esnek. Ezekből a rendelkezésekből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a már kiállított (aláírt) okiratot követően, ugyanazon az íven (papiroson) kiállított bárminő további jogügyletet: külön okiratnak kell tekinteni., Az okirati szöveg az irányadó tehát, nem pedig a papiros, s ezért nem lehet a főügylet teljes kiállítását követően az ugyanazon az íven kiállított kezességi nyilatkozatot a főügylet okiratában bennfoglaltnak tekinteni. A törvénynek „okiratban", „okmányban" szavait nem lehet — a papiros azonosságára gondolva — „okiraton", „okmányon" szavakkal helyettesíteni. Ezen a megállapításon nem változtat az sem, hogy a kezességi nyilatkozatot esetleg azon nyomban rávezetik a főügyletről kiállított okirat papirosára. Az okiratok különállása szempontjából ugyanis azok kiállításának az ideje közömbös. A keltezés azonossága, valamint a tanuk azonossága, nemkülönben bárminő másféle kísérő körülmény legfeljebb arra mutathat, hogy az utólag kiállított okirat eredeti gazdasági okozati) összefüggésben van a főügylettel, vagy hogy a felek a főügyletben és a mellékügyletben egyszerre — egységesen-állapodtak meg. Az illetékszabályok fent idézett rendelkezéseinek azonban éppen az a lényege, hogy a főügylet és a mellékügylet eredeti gazdasági összefüggésének az illeték szempontjából való figyelembevételét csak akkor engedi meg, ha az összefüggést a mellékügyletnek a főügyleti okirat szövegébe való belefoglalása bizonyítja. (274. számú jogegységi megállapodás. — 1936.)
