Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

194 6*9. tétel — Másolatok. amelyekhez a megleletezelt kereskedelmi levelet a panaszos a per során csatolta volt, kitűnik, hogy a panaszos a levél kiállítójának vételi ajánlatát elfogadta, a vételi ügylet tehát létrejött. A keresetben a panaszos, mint felperes maga azt adta elő, hogy az alperes, a levél kiállítója, famunkáló gépeket vásárolt tőle, s amikor szállításra került a sor, azt kívánta a panaszostól, hogy az ügylettől álljon el. A panaszos azonban teljesítés helyett kártérítést kívánt, s így a létrejött ügyletből származtatható igénnyel lépett föl. Ily körülményét között a szóbanforgó levél illeték alá esett, amely a perben használás előtt szabályszerűen lerovandó lett volna, s ennélfogva, ha az eredeti mutattatott volna be ily lerovás nélkül, az eredetitől is felemelt mérvben lett volna az illeték kiszabandó. És ha a panaszos részéről a periratokhoz csupán a levél másolata csatoltatott is, azért a másolatért az eredetiért járó illeték, vagyis a szabályszerű lerovás meg nem történte következtében felemelt mérvű illeték, az illetékdíjjegyzék 69. tételéhez tartozó 1. jegyzet utolsó bekezdése értelmében jogosan követeltetik, mert a panasszal bemutatott ezen a másolaton a most felhívott jegyzet második bekezdése szerint megkívántató hivatalos bizonyítvány rávezetve nincs. S minthogy e másolat után az eredetiért járó illeték követelhető, a panaszosnak és nem a perben eljárt ügyvédjének a felelőssége az illetékszabályok 90. §-ának b) pontjához képest helyesen állapíttatott meg. (1197. számú elvi jelentőségű határozat. — 1914.) Az illetékdíjjegyzék 69. tételének 1. számú jegyzetében foglalt az a rendelkezés, amely szerint: ha az eredeti okiratot nem mutatják elő, a másolat után azt az illetéket kell fizetni, amely az eredetiért jár, nem zárja ki azt, hogy az eredeti okiraton megtörtént illetéklerovás más alkalmas módon is bizonyítható legyen. A panaszos sérelmezi, hogy az u.-i kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 11.034—1931. tkvi. számú iratainál elfekvő másolat alapján illetéket követelnek tőle a V. F.-né által panaszos részére kiállított kölcsönkötvény után, annak ellenére, hogy annak eredetijén az okirat után járó 11 pengő illetéket lerótta. Ezt az eredeti okirat felmutatásával nem tudja bizonyítani, mert azt a tartozás visszafizetése után az adósnak adta, akitől az okiratot nem tudja visszakapni. De a lerovás megtörténtét közvetett bizonyítékokkal igazolja, amikor rámutat arra, hogy az okiratot a telekkönyvi iroda meg nem leletezte és a zálogjog bejegyzését kérő beadványának hivatalos iktatószámot kapott feízetének bemutatásával, amelyen feltüntette az adósával szemben felmerült költségeit, amelyek között szerepel az okiratnak 11 pengő illetéke is. A panasz alapos.