Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

9. §. — Illetékmentesség. 13 alatt érkezett ehhez a bírósághoz a vonatkozó összes iratokkal együtt. Azok között, minthogy ezidőszerint is a bíróságnál vannak, a szóbanlévő — megleletezett — okirat megtekinthető volt. A leletezett okirat 1936. évi január hó 16-án kelt „Nyilatkozat" címmel s abban a panaszos adósa kijelentette, hogy a panaszossal az 1933. év elején összeszámoltak és megállapították, hogy az adósnak a panaszossal szemben való tartozása 32.000 pengőt tett ki. A továbbiakban az adós ismertette, hogy az akkori tartozása mikből adódott, vagyis részletezte az akkori összes tartozása egyes részleteinek különböző jogcímeit. Erre volt alapítva a panaszosnak a lerótt kamatilleték részbeni visszatérítésére vonatkozó kérelme. Az okirati illetékkövetelés ellen azzal védekezett a panaszos, hogy a kérdéses okirat jogügyletet nem tartalmaz, mert ügyletkötési szándékuk nem volt, a tartozás elismerésre egyikük jogállapotának biztosítása szempontjából sem volt szükség, hanem az okirat kizárólag a pénzügyi hatóság számára készült azoknak a tényeknek bizonyítása céljából, amely tényeknek a megállapítása a kamatilleték fizetési kötelezettség elbírálásához szükséges. A bíróság elfogadta a panaszosnak ezt az érvelését. Annak, hogy az okirat nincs a panaszoshoz címezve és szövegében sem hozzá, hanem általános kijelentés formájában szól, mint ahogy a bizonyítványok, tanúvallomások szoktak szólni, inkább csak az a jelentősége a kérdésben, hogy az okirati forma a panaszos érvelésével nem ellenkezik.. Döntőnek vette ellenben a bíróság azt a nyilvánvaló összefüggést, hogy az összeszámolás eredményét és részletezését tanúsító okirat az összeszámolás után két évvel, ellenben a kamatilleték visszatérítési kérvény benyújtásánál csak egy nappal korábban kelt, ami mutatja, hogy a panaszos azért fogadta el a kérdéses okiratot, hogy azt a pénzügyi hatósághoz a kamatilleték visszatérítési kérelme megalapozásául nyomban benyújthassa. Ennélfogva az illetékdíjjegyzék 79. tétele e) pontjának első mondata értelmében a kérdéses okiratnak feltételes illetékmentességét kellett megállapítani, ami a kiszabott illeték törlésének elrendelését vonta maga után. Megjegyzendő azonban, hogy a feltételes illetékmentesség megszűnik, ha a panaszos az okiratot más célra kívánná felhasználni. Ez a szándék abból is megállapítható, ha a panaszos az okiratot nem hagyná meg a pénzügyi hatóság birtokában, hanem visszakérné. Ebben az esetben a visszavétel előtt az okirati illetéket le kell rónia, s ha annak eleget nem tesz, azért a pénzügyi hatóság az okirat visszaadását nem tagad-