Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

172 59. tétel. — Kereskedők és iparosok levelei. illeték alá esnek. Ezt az illetéket tehát a panasszal megtámadott határozat törvényesen követeli. Nem alapos a panaszosnak az a kifogása sem, hogy a levelet csak mint a kezesek aláírását bizonyító egyik tanú írta alá. A ny.-i kir. törvényszék P. 665/1932. számú iratai között elfekvő eredeti okirat megtekintése alapján megállapította a bíróság, hogy az illeték tárgyát tevő levelet, a panaszos, mint a levél kiállítója írta alá. A bírság követelése is jogos. A panaszos által aláírt ellenlevelet a panaszos valóban elküldötte a hitelezőjének. Ez azonban nem mentesítette a panaszost az illetékszabályok 123. és 1*47. §-aiban foglalt az alól a kötelezettsége alól, hogy mint az okiratot kiállító fél, azt, annak másolati példányával együtt, elküldés előtt, illetékkiszabás céljára bemutassa. Minthogy nem vitás, hogy a panaszos ezt a kötelezettségét 90 nap elteltével teljesítette, az illeték egyszeres összegével egyenlő bírságot a pénzügyigazgatóság törvényesen követeli. (1990. számú elvi jelentőségű határozat. — 1938.) Ha a feltételesen illetékmentes kereskedelmi levelet bírói eljárásban, bizonyítás céljából felhasználják, az illetékmentesség megszűnésének kérdésére közömbös, hogy a felhasználás milyen bírci eljárásban történik, és közömbös az is, hogy a levéllel mit kívánnak bizonyítani. A kereskedelmi levelek, ha illetékkötelessé válnak, okirati ifleték alá esnek. Tudott dolog, hogy az okirati illetékek szedését, a bizonyos mérvig forgalmi adóztatásszerü szerepe mellett különösen az indokolja, hogy az okirat a hatóiságok előtt kiváló erejű bizonyító eszközi, amelynek használata a hatóságoktól és hivataloktól nyerhető jogsegély mérvét fokozza. A feltételes illetékmentességben az a kedvezmény nyilvánul tehát, hogy amíg az alakszerű okirat esetében, a kiváló bizonyító erejű eszköznek — az okiratnak — már a keletkezését megterheli az állam az illeték nevű közszolgáltatással, addig a kereskedelmi levéllel kapcsolatban illetékszolgáltatást csak akkor követel, ha a levelet, bizonyító erejének érvényesülése célzatával, hatóság vagy hivatal előtt felhasználják. Az okiratok bizonyító erejének irányaiban előfordulható változatok meg nem számláihatók. Ezért nincs meg a lehetősége, de az okirati illetékintézmény fentvázolt lényegéből következően nincs meg az indokoltsága sem annak, hogy a kereskedelmi levél feltételes illetékmentességének megszűnése, a bizonyítási célzattal való felhasználáson felül, még a célzott bizonyítás irányától is függjön. De nincs is arra semminő jog-