Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

U8. §. — Fellebbezési határidő. 111 rendelkezés alapján nem lehet visszakövetelni a jogerősen megállapított közadókat, akár elmulasztották, akár pedig ki nem merítették a jogorvoslati lehetőségeket. A törvényben említett „téves befizetés" alatt a befizetés tekintetében való tévedést, vagyis azt kell érteni, hogy a beiizető alany volt tévedésben, amikor a befizetést teljesítette. Pl. fizetést teljesített, jóllehet nem volt tartozása, vagy kevesebbel tartozott, mint amennyit befizetett, stb. A törvénybeli említett „jogellenesen beszedett" meghatározás alatt pedig a beszedés jogellenességét, vagyis azt kell érteni, hogy a beszedés ténye nem volt jogos, pl. azért, mert a végrehajtást szenvedettnek nem volt tartozása, vagy kevesebbel tartozott, mint amennyit tőle beszedtek, vagy a beszedett összeggel nem ő tartozott. A felhívott jogszabálynak tehát nyilvánvalóan az az értelme, hogy lehetőségeket nyújtson azoknak a befizetett vagy beszedett összegeknek a visszakövetelésére, amelyekkel szemben, azoknak ellentételeiként, nincs megállapított kincstári követelés. Ezen az alapon tehát — az elévülési határidőn belül — vissza lehet követelni a felek által befizetett, vagy a tőlük beszedett és tőkére, késedelmi kamatra, bírságra, behajtási illeFékre, stb-re elszámolt azokat az összegeket, amelyekkel a befizető, vagy a végrehajtást szenvedett azért nem tartozik, mert annak megfizetésére nem kötelezték, s ennek folytán a közadónak terhére történt előírásáról nem szerezvén tudomást, az ellen nem is élhetett jogorvoslattal, avagy kötelezték bár, de az ez ellen igénybevett jogorvoslatának el nem intézése folytán a kincstár követelése nem jogerős. Ugyanezen a jogalapon lehet visszakövetelni a felek által befizetett, vagy a tőlük beszedett azokat az összegeket is, amelyeket — a közadó előírásának hiányában — a kincstár letétbe helyezett. Dei ebből következik viszont az is, hogy az elévülési határidőn belül bármikor érvényesíthető visszatérítési igényt csakis a K. K. H. Ö. 32. §-ának (1) bekezdésében meghatározott „téves befizetés", illetve „jogellenes beszedés" jogcímeire lehet alapítani, s nem lehet a szóbanlévő visszatérítési igényt olyan jogcímre alapítani, amely a kivetett (kiszabott, megállapított) közadók jogosságának, illetve helyességeveit a vizsgálatát jelentené, mert ebben a tekintetben külön törvényes rendelkezések állapítják meg a feleknek azt a jogát, hogy a közadóknak terhükre történt kivetését követoleg, mely határidőn belül, milyen jogorvoslatokat vehetnek igénybe. Azok a jogszabályok, amelyek a felek részére biztosítják azt a jogot, hogy a tőlük követelt közadóknak a jogosságát, illetve a helyességét jogorvoslat útján vitathassák, nem tesznek különbséget abban a tekintetben, hogy azokat a közadókat, amelyeknek a