Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

112 1U8. §. — Fellebbezési határidő. jogosságát, illetve helyességét vitatják, a felek befizették-e vagy sem, mert ez a körülmény a jogosság, illetve helyesség kérdésének szempontjából közömbös. Minthogy pedig nem vitás, hogy az előírt közadók tekintetében, a jogorvoslatok benyújtására megállapított határidőknek igazolatlan elmulasztását követőleg, nincs helye annak, hogy a felek a kivetés jogosságát, illetve helyességét vitató kifogásaikat érvényesíthessék, nincs törvényes lehetősége annak sem, hogy a felek a befizetett közadók jogosságát vagy a helyességét, a rendelkezésükre állott jogorvoslati határidőket követőleg, visszatérítési kérelem útján vitathassák. Az ezzel ellenkező felfogást mivel sem lehetne indokolni, s az csak a törvényes jogorvoslati határidőknek kijátszását eredményezhetné. A K. K. H. Ö. ,32. §-ára alapított visszatérítési kérelem elbírálásánál tehát csak azt lehet vizsgálat tárgyává tenni, hogy a visszatéríteni kért összeggel, annak befizetője, vagy az, akitől azt beszedték, 1., jogerősen tartozott-^, akár azért, mert az azt illetőleg támasztott kincstári követelésről a szabályoknak megfelelőleg értesülvén, ez ellen nem élt jogorvoslattal, akár pedig azért, mert az igénybevett jogorvoslat rá nézve nem volt eredményes, avagy 2., azzal jogerősen nem tartozott, mert a kincstár azt nem követelte, illetve követelése nem vált jogerőssé. Ennek a panasznak során is, tehát csak azt lehet vizsgálat tárgyává * tenni, hogy a visszatéríteni kért illetékek jogerőre emelkedtek-é vagy sem, arra tekintettel, hogy azokat a kincstár nem fizetési meghagyással, hanem olyan módon vette követelésbe, hogy a feleknek, a szerződésben kikötött akaratából — az állammal, törvényhatósággal, illetve községgel kötött adásvételi és vállalkozási szerződések illetéklerovásával megegyezően — a járandóságot kifizető közintézmény által levonásba hozott illetékeket, mint kincstári követelést, előírta és a beszállított illetékek összegeit az előírt követelések kiegyenlítésére elszámolta. Bizonyos közadók (földadó, kis- és nagyközségkeben a bérbe nem adott épületek házadója, az alkalmazottak kereseti adója, rokkantellátási adó, értékpapírforgalmi adó, társulati illetékek, közszállítási illetékek, fuvarozási, játékkártyák, vadászjegyek, fegyverigazolványok illetéke, közvetlenül befizetendő okirati és törvénykezési illetékek, stb.) tekintetében a kincstár — törvényes határozmányok alapján — nem fizetési meghagyás kézbesítésével szerez jogot azoknak érvényesítésére. A gyakorlati szempontok által indokolt ilyen esetekben is biztosítva van a követelés érvényesíthetésének a feltételét tevő az a lényegbevágó követelmény, hogy a felek a követelés