Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
Ík8. §. — Fellebbezési határidő. 109 vetési eljárást, a törvény által kötelezett alanyokra bízza, ezeket a lerovásra nem kell külön kötelezni, mert ennek a kötelezettségüknek az önilletékezés (önadóztatás) kötelezettségéből folyólag tudatában vannak s a kincstár az illetékkötelezettséget megalapozó jogi ténynek (vagyonátruházás, okirat kiállítása, törvénykezési vagy közigazgatási beadvány benyújtása) rendszerint nincs is tudatában, amivel ellentétben a pénzben lerovandó illetéket rendszerint a kincstár állapítja meg (szabja ki), s ennek folytán arról, hogy a kincstár mit követel* a feleket esetenkénti kötelezéssel értesíteni kell. A különböző módon lerovandó vagy leróható illetékek (közadók) követelésének jogalapját tevő törvényes határozmányoknak az azonosságából következik, hogy az illetékek esedékessége, jogerőre emelkedése, biztosítása, elsőbbsége, behajtása, elévülése, törlése, az elkövetett mulasztások büntetése, illetve az azok tárgyában igénybevehető jogorvoslatok tekintetében fennálló jogszabályokat — ellenkező rendelkezések hiányában — megfelelően, vagyis értelemszerűen alkalmazni kell mind a pénzfizetéssel, mind a lerovás tűrése útján, mind pedig a bélyegjegyek használatával lerovandó illetékek eseteiben* nemcsak azért, mert nincs törvényes rendelkezés, amely az említett jogviszonyok és azoknak tartalma tekintetében különbséget tenne aszerint, hogy azokat pénzbefizetéssel, levonás útján avagy bélyegjegyek használatával lerovandó illetékekkel kapcsolatban kell érvényesíteni, hanem azért is, mert ilyen megkülönböztetés az illetéknek a lerovási módok mindegyikében való azonossága mellett mivel sem volna indokolható. A panasz tárgyát tevő azt a kérdést tehát, hogy a bélyegben lerótt és visszatéríteni kért szóbanlévő nyugtailletékeknek a lerovására a nyugtáknak a kiállítója illetve elfogadója, a törvényes jogszabályok helyes értelmezése mellett, köteles voltne vagy sem, ami az illeték jogosságának a kérdése: csak a birtokon kívüli fellebbezésekre megállapított, attól a naptól számított 90 napos határidőn belül lehet vitatni, amely napon azt a kincstár követelésbe vette azáltal, hogy a lerovást teljesített alany az illetékeket a helyesen vagy helytelenül értelmezett törvényes kötelezettség alapján az okiratokon, bélyegjegyek felragasztásával és átírásával lerótta. A törvényben meghatározott említett határidőkön Belül a feleknek módjában volt a lerótt illetékeknek a jogosságát, a bélyegjegyek értékének visszatérítése iránti kérelem alakjában érvényesíthető jogorvoslat útján vitatni, de ha azzal nem éltek, avagy az nem vezetett eredményre, a bélyeg jegyekben történt illetéklerovás jogerőre emelkedett s azt többé vita tárgyává tenni nem lehet. Ellenkező felfogás azt jelentené, hogy a bélyeg jegyekkel lerótt illeték vagy más közadó soha nem emelkednék jogerő re*
