Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

92 J. V. H. Ö. 35. §. (1) bek. — Mezőgazdasági ingatgatlanok értékelése. 2. a holt gazdasági felszerelés értékét a bevallott 75.520 P helyett 387.200 P-ben állapította meg, 3. 317 katasztrális Loid földadó alá nem eső területet (árkokat és medret) külön holdanként 100 P-re értékelte. Védelmi előadása szerint az erdőre nézve a d.-i m. kir. pénzügy igazgatós ág szakvéleményét kell irányadóul venni. E szerint az állandó és átlagos évi tiszta hozadék 11.588 P 06 í és ennek 20-szorosa 235.016 P 20 f. Különleges jellegű esetek és helyzetek figyelembe nem vehetők. A holt gazdasági felszerelés legfeljebb az ingatlan értékének 8%-ára, tehát 151.000 P-re értékelhető. A gazdasági leltárban nyilvántartott érték túlhaladja a valódi forgalmi értéket. Végül a földbirtokot a kataszteri tiszta jövedelem alapján kell értékelni, de a kataszteri tiszta jövedelemmel nem bíró árok és meder külön nem értékelhető. Az 1. kifogás alaptalan. Az adófelszólamlási bizottság jogszerűen tért el a t.-i uradalom tiszttartósága által az erdőbirtok átlagos hozadékáról készített és a d.-i m. kir. erdőigazgatóság által záradékolt kimutatás adataitól, mert a bizottságnak meg nem dönött megállapítása szerint a panaszos évek óta állandóan helyben az erdőben adta el a kitermelt fát. Ehhez képest jogosulatlan a Budapestre való szállítás költségeinek felszámítása még pedig anélkül, hogy a tiszttartóság a budapesti magasabb eladási árak alapján állapította volna meg a bevételeket. Nyilvánvaló, hogy ez a kimutatás téves, mert nem a valódi adatokon alapszik. Már pedig a J. V. H. Ö. 36. §-ának (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a valóságtól eltérő adatok alapján kiszámított átlagos tiszta hozadék 20-szorosa tekintendő az erdő értékének. A 2. kifogásra nézve fel kellett oldani a panasszal megtámadott határozatot, mert az 19(36. adóévre megállapított értéknek az 1937., adóévre való átvezetése: szabályellenes. Az előző évre megállapított érték kizárólag az adóalap rögzítése útján tartható fenn változatlanul a következő évre. Egyébként az új kivetés rendjén minden vagyontárgy értékét újból meg kell állapítani. A holt gazdasági felszerelésre nézve annál indokoltabb az újabb értékelés, mert a felszerelés egy év folyamán avult, tehát értéke csökkent, de pótlás útján gyarapodhatott is. A 3. kifogás alapos. A földbirtokon levő és földadó alá nem eső utak és árkok a mezőgazdasági mívelés alatt álló területek elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen tartozékai, amelyek külön nem hasznosíthatók és nem értékesíthetők. Ezért külön nem is értékelhetők. A földbirtok megfelelő utak és vízlevezető árkok nélkül eredményesen nem mívelhető., Nyilvánvaló tehát, hogy a katasz-