Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

90 J. V. H. Ö. 29. §. (i) bek. 5. p. — Vagyonjogok adókötelezettsége. 29. §. (1) bek. 5. pont. A vagyonjogok adókötelezettsége. A földbirtokpolitkai célokra megváltott ingatlanok értékét, ha a megváltási ár még nincsen megállapítva, a megváltást szenvedőnél a J. V. H. ö. 29. §. (1) bekezdés 5. pontja és az ahhoz fűzött utasítás (2) bekezdése szerint a 39. §. (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdésében foglalt módon vagyonadó alá kell vonni. A J., V. H. Ö. 29. §. (1) bekezdésének 5. pontja ugyanis félre nem érthetően kimondja azt, hogy az adóköteles tőkevagyon alatt kell érteni a földbirtokpolitikai célokra (1920:XXXVI. tc.) megváltott földterületek tökeértékét (zárójelben megváltási árát), az ugyanazon törvényszakaszhoz fűzött utasítás (2) bekezdése pedig arra való tekintettel, hogy az 0. F. B. az 192Ö. évi XXXVI. tc.-ben biztosított jogánál fogva a megváltott földek megváltási árának a megállapítását általában 10 évre függőben tartotta, akként intézkedik, hogy az ilyen földterületek tőkeértékét mindaddig, amíg az O. F. B. a megváltási ár megállapításának kérdésében nem határozott, vagy arra nézve a felek külön meg nem egyeztek, a J. V. H. Ö. 59. §. (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint kell megállapítani. Ez a rendelkezés a dolog természetének is megfelel, mert az ilyen megváltott földbirtok ellenértéke, akár meg van annak összege állapítva, akár nincs, minden esetben olyan vagyontárgy, amelyet a vagyonadóalap megállapításánál figyelmen kívül hagyni nem leliet., (157. számú jogegységi megállapodás. — 1931.) A mozgóképszínház létesítésére, illetve fenntartására adott engedély nem tökevagyon, tehát nem tárgya a vagyonadónak. A felszólamlási bizottság a fellebbezést elutasítva, az adózó mozgóképszínház-engedélyének, mint iparüzemnek az értékét 30.000 pengőben állapította meg és vonta vagyonadó alá az 1927. évi 500. számú P. M. rendelet 29. §-ára hivatkozással. A panaszos jogi álláspontja szerint a mozgóképszínházengedély nem vagyonérték és nem haszonhajtó jogosítvány, következőleg maga az engedély nem tárgya a vagyonadónak. A panasz helytálló. Az idézett §-ban nincsen olyan rendelkezés, amely magának a mozgóképszínház engedélynek a vagyonadó alá vonását lehetővé tenné. Az engedély ugyanis az abban foglalt jogosítvány gyakorlása nélkül nem jelent vagyont. Gyakorlása esetében pedig csak az üzletbe befektetett üzemi tőke vehető vagyonként számításba. A jelen esetben azonban az üzletet az adózó nem folytatja, hanem az üzem jövedelméből csak része-