Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

86 J. V. //. Ö. 23. §. 6. p. és 26. §. — Külön kezelt vagyontömegek. — Közös háztartás. séböl indul ki, tehát nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társadalmi közösséget sem, amely a közös háztartásban és különösen a családban együttes adóerőként jelentkezik. E közösség folytán a háztartásban részes tagoknak a teherviselő képessége külön-külön meg sem ítélhető, úgyhogy a közös háztartás csak a maga egészében fejezheti ki azt a gazdasági egységet, amely a jövedelemadó alanyává tehető. E gazdasági egységnek szeményenkint való felbontása csak a helyzetnek a meghamisítása és az adóztatásnak a valósággal ellenkező irányba terelése volna. Ez a magyarázó indokolás a továbbiakban még azt is kifejezésre juttatja, hogy az arányos adóztatás követelményének is megfelel, hogy a közös háztartás tagjainak a családfő rendelkezése alá kerülő jövedelme, a maga egészében vonassék adó alá, nehogy a fiktív szétdarabolás, alacsonyabb adótétel alkalmazására, esetleg a létminimum határáig adómentességre vezessen és megdöntse azt az elvet, amelyet a fokozatos adóztatás és a létminimum érintetlenül hagyása jelent. A most ismertetett részletes indokolás tehát azt mutatja, hogy a törvényhozó szándéka szerint a szolgáltatási, vagy teljesítőképesség szerint való adóztatás, vagyis progresszív jövedelemadónak a megállapítása csak akkor közelíthető, illetőleg valósítható meg, ha a családnak, vagyis a közös háztartásnak, mint gazdasági egységnek a jövedelmét, fokozatos adótétellel, együttes egészként vonjuk adó alá. A törvényhozó e szándékának megfelelően, a közös háztartásnak, mint gazdasági egységnek a jövedelem- és vagyonadó alá vonására vonatkozó, ezidőszerint érvényben lévő részletes rendelkezéseket a többször említett J. V. H. Ö. ,3. és 26. §-ainak, valamint az ezen szakaszok végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasításnak a fenti szabályai tartalmazzák. Ezeknek az előbb idézett rendelkezéseknek az egybevetése alapján főszabálynak az tekintendő, hogy a vagyonadó kivetése során mindazoknak a családtagoknak a vagyonát a közös háztartás fejének a vagyonához kell adni, akiknek a jövedelmét a jövedelemadó kivetése során a háztartás fejének a jövedelméhez hozzá kell számítani. Az e főszabálv alól a kivételeket tartalmazó rendelkezéseket a J. V., H. Ö. elől említett 3. §-a (5) bekezdésének az 1., 2. és 3. pontjai, valamint a 26. §-hoz fűzött utasítás (3) bekezdésének 1. és 2. pontjai foglalják magukban. A vagyonadó tekintetében érvényes 26. §-hoz fűzött utasítás (3) bekezdésében foglalt rendelkezés teljesen megfelel a jövedelemadóra vonatkozóan érvényben lévő 3. §. (5) bekezdésének 1. és ,3. pontjaiban foglaltaknak; azonban ez a 26. §., vagy ennek utasítása nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a 3. §. (5) bekezdésének 2. pontjában foglalt rendelkezéssel kapcsolatban.