Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])
70 J. V. H. Ö. IS. §.; 19W.XXII. tc. 33. §. — Az épületek jövedelme. — A jövedelem- és a házadó-alap kapcsolata. alapul, holott a házadó alapja nem a főbérlő, hanem a tényleges bérlők által fizetett bérösszeg és a J. V. H. Ö. 18. §-a szerint a házadókivetés alapjául szolgáló összeget kell a jövedelemadó kiszámításánál is alapul venni. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. Az 1932. évi 60.200 számú pénzügyminiszteri rendelet 2. §-a szerint a házadó alapja nem a főbérlő, hanem az egyes tényleges bérlők (lakók) által fizetett bérösszeg. A ház tényleges birtokosa azonban jogosult a különbözet után járó adót a főbérlőtől a kikötött béren felül igényelni. Ez a törvényes rendelkezés tehát nem akarta a ház tényleges birtokosát súlyosabb adóval terhelni, mint amennyi a H. H. Ő. 8. §-ának (1) bekezdése alapján az őt megillető nyers házbérjövedelem után jár és ezért annak a különbözetnek, amely az épület hozadéka és a ház tényleges birtokosának nyers házbérjövedelme! után járó adók között mutatkozik, áthárítását a hozadék és a házbirtokos jövedelme között mutatkozó különbözet tényleges élvezőjére, a főbérlőre megengedte. Nyilván azon az alapon, hogy a hozadéki adót is az fizesse, aki a hozadékot élvezi, akinek az adótárgyból jövedelme van. A J. V. H. Ö. 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános rendelkezés is ezt az elvet szögezi le, amidőn oly módon rendelkezik, hogy az adóköteles jövedelem megállapításánál az adókötelest megillető nyers bevételből kell kiindulni. Ezt az általános rendelkezést a 17—211. §-ok különös rendelkezései nem változtatják meg és a jövedelemforrások eredményének megállapításánál mindig csak abból a nyers bevételből szabad kiindulni, amely bevétel az adózó felet megilleti. A 60.200—1932. számú pénzügyminiszteri rendelet 2. §ában foglalt fentebb ismertetett rendelkezés tehát nem szolgálhat alapul arra, hogy a ház tényleges birtokosának jövedelemadója olyan jövedelem után is kivethető legyen, amely jövedelem nem a házbirtokost, hanem a háznak a főbérlőjét illeti meg, mert ez az adókivetés ellenkeznék a J. V. H. ö. 10. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános rendelkezéssel. A J .V. H. ö. 18. §-ának (1) bekezdése ugyan azt rendeli, hogy a házadó alá eső épületeknél az adóévre szóló házadókivetés alapjául szolgáló összeget kell a jövedelem kiszámításánál alapul venni, de ez a rendelkezés nem jelentheti azt, hogy olyan nyers házbérjövedelem is a jövedelemadó alapjául vétessék, amely jövedelem a jövedelemadó alanyát nem illeti meg, hanem csak azt, hogy a jövedelemadó alanyát megillető nyers házbérjövedelmet a jövedelemadó szempontjából nem kell külön megállapítani, hanem ez a házadó szempontjából már megállapított és a ház tényleges birtokosát megillető