Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. Ö. 13. §. (í) bek. — Adóssági kamatok 61 és egyéb magánjogi terhek levonása. alapul és a J. V. H. ö. 12.» illetve 13. §-ainak helyes alkalmazásával, ennek a bíróságnak az az állandó gyakorlata, hogy az életbiztosítási díj nem magánjogi teher, hanem vagyon gyarapítását célzó befektetés, amely a jövedelmi adóalapból le nem vonható. A hosszabb idő óta fennálló életbiztosítási kötvény, a biztosítótársaságok feltételei szerint, a további díj fizetésének megszüntetése esetén vagy tőkésíthető, vagy visszaváltható, amely utóbbi esetben a befizetett összeg egy részét a biztosítótársaság a biztosítottnak visszafizeti. A feltételek szerint azonban a társaságok akár a tőkésített, akár a továbbra is fenntartott biztosítás összegének rendszerint azt a részét, amelyet a biztosítás megszüntetése és visszaváltása esetén készpénzben egyébként kifizetnének, mérsékelt kamat mellett, a biztosítottnak kölcsön címén is nyújtják. Ennek a kölcsönnek fedezete a biztosító társaság birtokában maradt visszaváltási összeg. Az előbbiekre tekintettel a vagyon- és jövedelemadó szempontjából, ezt a kölcsönt, amelynek háta mögött az életbiztosítással kapcsolatos takarékpénztári ügylet szerint megfelelő és a biztosított választása szerint igénybe is vehető tőkeigény áll fenn, teherként felvenni ép úgy nem lehet, amint a megszerzett tőkére irányuló igényt vagyonként nem lehet számításba venni. De nem lehet a kamat-elnevezés címén fizetett összeget sem tehertételként levonásba hozni, mert ezzel a szolgáltatással a fél lényegében az életbiztosítás további fennállását teszi lehetővé és adójogi vonatkozásban az életbiztosítási díjhoz kapcsolódva tehertételnek nem minősíthető. (1952. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.) Az OTI alkalmazottak nyugdíjintézetébe önként fizetett, tehát a szolgálati illetményt nem terhelő járulék a jövedelem adó alapjából nem vonható le. Az adózó azt panaszolja, hogy az OTI alkalmazottak nyűg-, díj intézetébe az adóévet megelőző évben nyugdíj járulék fejében fizetett 791 P 96 fillért a jövedelemből nem vonták le, jóllehet ezt ő kétségtelenül magánjogi címen alapuló teherként tartozott fizetni. A panasz nem helyt álló. Mert a fellebbezéshez csatolt rendeletből kitetszően a panaszos a bevalláskor már nem volt OTI alkalmazott és nyugdíjintézeti tagságát kérésére önkéntes tovább fizetés mellett engedélyezték. Már pedig az 500/1927. számú P. M. rendelet 13. §-ához fűzött utasítás (5) bekezdése szerint a magánjogi címen fizetett levonható tehertételek közé csak a tényleges magánszolgálatban levők által fizetett olyan nyugdíjalap járulék számít, amely az adóköteles szolgálati illetményt terheli., A panaszos azonban nem áll, a fentiek szerint az" OTI szolgálatában, és így nyugdíjalap járulékkal ter-